A Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett MCC Feszten adott interjút a Magyar Nemzetnek Mamela Fiallo Flor ecuadori újságíró, aki a nőiesség, a politikai szerepvállalás és a hivatástudat kérdéseiről osztotta meg gondolatait.

A beszélgetés elején arról beszélt, hogy vajon a nők képesek-e ugyanolyan sikeres karriert építeni a politikában, mint a férfiak. Mint mondta, fontos, hogy a nők anélkül politizáljanak, hogy feladnák saját lényegüket. Úgy fogalmazott:
egy nemzet olyan, mint egy otthon, és úgy is kell vele bánni. A politikában a nőknek nem az a céljuk, hogy férfias szerepbe lépjenek, hanem az, hogy megtalálják az egyensúlyt a hivatás és az anyaság között.
Hangsúlyozta: nem minden nőnek ugyanaz a hivatása, ám közös bennük, hogy szeretettel, figyelemmel és gondos alapossággal végzik a feladataikat.
Az újságíró kiemelte, hogy a nők különleges szerepe a hagyományok továbbadásában rejlik. Úgy fogalmazott: a hitet és az alapokat gyakran a nagymamáiktól tanulják meg, akiket ő „kétszeres anyáknak” nevez. A hagyományok fennmaradásához szerinte „tanúságtételekre van szükség”, különösen a családokon belül.
A kortárs feminista diskurzus kapcsán megemlítette Chimamanda Ngozi Adichie afrikai írónőt, aki az Aranyló fél napkorong háborús regényét a túlélő nagymamáknak ajánlotta, és azoknak a nagypapáknak, akik elestek a harcokban. Szerinte az kimaradt a könyvből, hogy a férfiak feláldozták magukat, és ezt a feminizmus gyakran figyelmen kívül hagyja.
Hangsúlyozta, hogy
az eszmerendszer hajlamos eltörölni a férfiak szerepét és áldozatát, míg a nőiesség alternatívát jelenthet ezzel szemben, ami szerinte hálát, törődést és társadalmi táplálást jelent.
„A férfiak védenek, a nők táplálnak” – mondta, hozzátéve: ha ezt a politikába is átültetik az emberek, az a nemzet fenntartását szolgálja.
Arra a kérdésre, hogy a női vezetőknek férfiasabbnak kell-e viselkedniük, hogy komolyan vegyék őket, határozott nemmel válaszolt. Giorgia Melonit hozta példaként, aki „édesanyaként és hívőként is nyíltan vállalja politikai szerepét”. Úgy fogalmazott:
nem kell erőt bizonygatni, elég, ha a nők megtartják nőiességüket, miközben intellektuálisan egyenrangú partnerek.
Hangsúlyozta, hogy az akadémiai tér, bár többségében férfiak által uralt, nem elutasító, sőt, úriemberi magatartás jellemzi.