Különösnek hangzó kísérlettel próbálkozik a Dimension Films nevű hollywoodi stúdió, amely június közepén jelentette be, hogy a Kémkölykök című széria ősszel mozikba kerülő epizódját 4D-ben mutatják be. A technikai újításairól is ismert sorozat harmadik része 2003-ban az elsők között készült a legújabb 3D eljárással – a Kémkölykök 4D: A világ minden ideje pedig ezúttal a szaglószerveinket célozza meg. Minden megvásárolt jegy mellé egy Aromascope kártya is jár majd, amelyen nyolc szám található. Amikor az adott szám megjelenik a vásznon, a kártyán ugyanazt a számot kell megdörzsölni az illatanyag felszabadításához. Amikor mind a nyolc aroma felszabadult, egy különleges jelentben az illatok szimfóniája gyakorlatilag életre kelti a filmet az alkotók szándéka szerint.
A kísérlet rendkívülinek hangzik, mégsem az. Szagos filmekkel többször próbálkoztak már a filmtörténetben. Jó száz éve egy rózsákról szóló hír alatt rózsavíz illatát terjesztette ventilátorral egy mozigépész. Az ötvenes években néhány helyen a légkondicionáló berendezésen keresztül szagosítottak bizonyos filmeket. Egy Elizabeth Taylor-filmben a gyilkos felbukkanását pipafüst jelezte, de az illat nem jutott el mindenhová a nézőtéren. E sorok írója Amszterdamban vett részt egy szagos vetítésen a kilencvenes évek végén. Az adott jelenethez illeszkedő, befújt illatok kezdetben egzotikus élményt jelentettek, ám a szagelszívás a történet előrehaladtával mind nagyobb gondot okozott. Az illatok keveredése egy idő után kifejezetten kellemetlen érzetet keltett, kísérletnek azonban elment.
A hollywoodi filmstúdiók szinte megalakulásuktól kezdve keresik azokat a technikai lehetőségeket, amelyekkel növelni tudják a moziba járók számát. A legnagyobb dilemmát már az első pillanattól kezdve az érdeklődés fenntartása jelentette. A film 1895-ös feltalálásakor még elég volt a mozgás élménye, később mind bonyolultabb trükkökkel „színesítették” a fekete-fehér és néma képsorokat. A húszas évekre előbb a hangosítás, a harmincas évekre a színes film problematikáját is sikerült megoldani, így A jazzénekes 1927-ben még csak hangos, az Óz, a csodák csodája és az Elfújta a szél 1939-ben már hangos és színes is volt egyszerre.
A második világháború után a tévé megjelenése és elterjedése jelentett minden korábbinál nagyobb kihívást a mozinak. Az ötvenes évektől a filmipar számos kísérletet tett arra, hogy megújítsa ezt az örökké a művészet és a szórakoztatóipar határán táncoló műfajt. A palást (más néven A köntös) című Richard Burton-film 1953-ban a világ első szélesvásznú (cinemascope) élményével nyűgözte le a mozizókat. A római birodalomról szóló történelmi darab hatalmas totálképeinél is nagyobb meglepetést kínált 1952-ben a Bwana Devil című, Kenyában játszódó oroszlános kalandtörténet, amely a világ első kék-piros szemüvegben élvezhető 3D mozibemutatójaként vonult be a filmtörténetbe. A Polaroid duálprojektoros 3D rendszere utóbb nem bizonyult tartósnak a mozi evolúciójában, bár alkalmanként vissza-visszatértek a színes szemüvegek: 1991-ben a Freddy halála – Az utolsó rémálom Magyarországon is így volt élvezhető a mozikban.
Hallás- és mozikárosító újításnak bizonyult viszont a sensurround. A hetvenes években kifejlesztett technika dübörgő szubbasszusokkal támadta az érzékeket. Négy korabeli filmhez használták fel, de kiderült, hogy a baszszus hangok megrongálták egyes mozik plafonját, így végül kivonták a technikát a forgalomból. Könnyebb trükk volt az illusion-o, amelyet egy hatvanas évekbeli kísértetfilmnél próbáltak ki: csak egy speciális szemüveggel lehetett látni a vászon előtt elsuhanó szellemeket. A percepto nevű fejlesztés egy moziszékbe épített rezgő szerkezetet takart, amely beindult a horrorfilm megfelelő jeleneteinél. Az Emergo! még egyszerűbb trükk volt: műcsontvázat reptettek a nézőtér fölött.
Napjaink legsikeresebb mozis trükkje kétségkívül a 3D lett: a szemüveggel elérhető térbeli látvány legújabb kori megjelenése óta a multiplex mozik túlélésének záloga. A kezdetben csak a legnépszerűbb közönségfilmes látványműfajokban használt eljárást mára a legváratlanabb helyzetekben is alkalmazzák. Lapunk is beszámolt róla, hogy az idei Berlinalén többek között Wim Wenders készített 3D-s táncfilmet Pina Bauschról, Werner Herzog dokumentumfilmet, Michel Ocelot pedig szerzői animációs filmet jegyzett ezzel a technikával. Az eljárás egyre nagyobb szeletet hasít ki a filmes bevételekből: a Thor című képregényfilm nemzetközi bevételének 70 százaléka származik a 3D-s forgalomból, a Transformers 3. eddigi bevételeinek 60 százalékát gyűjtötte a 3D-s vetítésekből. Szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek arra, hogy a 3D varázsa is érezhetően kopik, s talán erre válaszul próbálkozik most Robert Rodriguez a szagos film ötletével. Első hallásra azonban kevéssé valószínű, hogy a szagos film menti meg a mozikat a csökkenő nézőszámtól.
origo.hu
Dömötör Csaba Magyarék negyedik megfutamodásáról: Az EP-ben találkozunk!
