Bársonyos bőr

Mikor Francois Truffaut megrendezte A bársonyos bőr című újhullámos filmjét, Jo Swinson brit képviselő asszony még meg sem született. Különben lehet, szólt volna az angol reklámetikai hatóságnak, hogy Francoise Dorléacnak talán túlságosan is bársonyos a bőre, és alkalmas arra, hogy sok-sok szeplős és fogszabályozós angol kislány életét megkeserítse. A képviselő asszony ugyanis kiakadt két reklámfotón. Az egyiken Julia Roberts földöntúli mosolyával egy L’Oréal alapozót reklámoz, a másikon Christy Turlington a Maybelline öregedés elleni alapozóját népszerűsíti. Jo Swinson szerint a kozmetikai cégek csalnak, a reklámarcok valószerűtlenek, alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére és tüstént el kell azokat tüntetni. Így lett. A cégek ugyan magyarázkodtak, hogy így meg úgy, csak kis korrekciókat végeztek az arcokon, meg az alapozók valóban ragyogóvá teszik a bőrt. A brit reklámetikai hatóságot ez nem hatotta meg, a fotók kiűzettek az angol nyilvánosságból.
Megkérdezték a magyar Önszabályozó Reklám Testület főtitkárát, aki szerint Magyarországon legalább ekkora probléma lett volna a két szépség reklámjából, és az említett cégeknek szintén engedniük kellett volna a magyar fogyasztók jogos haragjának. Le Julia Robertssel, le Christy Turlingtonnal! Valamint le a tévékben futó összes kozmetikai cég szépségvarázsló kenceficéjét ajánlgató reklámarcával, töröljék a női magazinok címlapján pózoló celebritások Photoshoppal feljavított bájait, valamint a bulvárlapokban szereplő hollywoodi sztárok arcképeit. Még szerencse, hogy nálunk nincs a parlamentnek egy Jo Swinsonja, akinek erre van ideje. Nálunk ugyanis egészen más a nők hozzáállása, valamint a pénztárcájuk mérete ehhez a kérdéshez. A királyi tévé nagy hűhót csapott a téma körül, és megkérdezte az utca emberét. Az utca embere, ha nem is röhögött jót a britek problémáján, de nem érezte átverve magát. Nagyjából mindenki tudja, hogy a kozmetikai ipar csodás reklámarcai mennyit érnek. Hatvanéves nővel még soha nem reklámoztak ránctalanító krémet, de ragyogó, puha bőrt sem. A reklámtestület főtitkára véleményével ellenétben a magyar nők a földön járnak. Aki nem figyelt oda biológiaórán, még az is tudja, ha máshonnan nem, a plasztikai sebészeti iparág virágzásából, hogy az öregedés folyamatát krémekkel visszafordítani nem lehet.
Lassítani talán. Ha viszont elhinnénk, akkor vagyonokat költhetnénk olyan termékekre, amelyek hónapról hónapra megjelennek a női magazinok oldalain. Ugyanis minden hónapban újabb és újabb csodakrémek ígérik a fiatalodást, tehát az előző havi csodát el lehet dobni. Ismerünk fiatalító krémeket nyérccel, kaviárral, olívaolajjal, vulkánvízzel, kagylóval, fagyönggyel, algával, tengeri növényekkel, gyógyvízzel, termálvízzel, arannyal, koenzimmel, A, E, C vitaminokkal, havasi gyopárral, ligetszépe-olajjal, sheadióvajjal, lótuszkivonattal, körömvirággal, rózsavízzel, juharfakivonattal, hyaluronsavval, csipkebogyómag-olajjal és még számtalan hangzatos alapanyaggal, de húszévessé egyik sem varázsol. Hiába ígérik, hogy forradalmian újak, több évtizedes kutatások eredményei feszesítenek, ragyogtatnak, nem váltják be az ígéreteket. Mert nem is tudják. Ennek tudatában irigykedés nélkül gyönyörködhetünk Julia Roberts meg a többi csábító reklámarc ragyogásában. De ne szomorkodjunk, időről időre a paparazzók lekapják a legnagyobb sztárokat natúr valójukban. Éppen olyan barázdáltak, ráncosak, elnyűttek, mint bármelyik szomszédasszony. Akinek pénze van, persze át is szabathatja magát. Megfaragják a melleket, felvarrják az arcot, korrigálják az orrot, leszívják a zsírt, formázzák a feneket, a combokat, a vádlit, a lábakat.
Mire véget ér a kínzás, egy idegen nő néz vissza a tükörből, és a férjed bemutatkozik, amikor hazajön.