Belépő az első egész estéshez

Egy nyári délután valaki lecseppenti magát kávéval, valaki galambot etet, valaki darazsat öl, valaki meghal, valaki menekül, valaki másol, valaki rádiót hallgat, valaki telefonál, valaki És ezek közt talán van némi összefüggés: a Végtelen percek sokat sejtető szinopszisáról, a film dramaturgiájáról, a locarnói szereplésről nyilatkozott Felméri Cecília rendező lapunknak.

Kétségtelenül az egyik legérdekesebb része a Végtelen perceknek maga a film struktúrája. A dramaturgia Akira Kuroszava A vihar kapujában című filmjét juttathatja a néző eszébe…
– Ez a struktúra az eredeti novellában is megvan, igaz, a történet jelentős változásokon esett át, így a végére meglehetősen szabad adaptáció lett. A legfőbb kihívás a megfilmesítés során az volt, hogy ami a novellában működik, az a filmen nem. A cselekmény egy történet különböző nézőpontból való többféle elmeséléséről szól. Leírva ezt az egyidejűséget nem olyan nehéz kifejezni, de hogy ez működjön a filmben, és a néző is értse, hogy miről van szó, ahhoz különféle elemeket kellett beemelni. Ezektől az ismétlődésektől érti meg a befogadó, hogy az egyes történetszálak mikor érnek egymásba.
– Miért éppen Szántai János Az élet című novelláját választotta?
– Tulajdonképpen véletlenül. Szántai-novellákat olvastam, és nem tudatosan esett a választásom Az életre. Nagyon megtetszett az erős hangulata, és elhatároztam, hogy filmforgatókönyvet írok belőle. Szántai Jánossal folyamatosan konzultáltam a munka során, aki furcsán nézett a változásokra, de kezdetben nem is hitt igazán a történet megfilmesíthetőségében. A Végtelen percek elkészültében viszont a kolozsvári Argo Audiovizuális Egyesület elnökeként, koprodukciós partnerként is részt vett.
– Az eredeti koncepcióhoz képest mennyi lemondással kellett elkészíteni a rövidfilmet?
– Nem igazán kellett eltérnünk az eredeti elképzelésektől. Szerettem volna animációt is látni a filmben, de erről végül lemondtunk. A színészek kiválasztásánál a legfőbb szempont az volt, hogy arcban megfeleljenek az elképzeléseimhez, és minél természetesebb alakítást nyújtsanak. Kolozsvári és budapesti művészekkel dolgoztunk együtt, akik mind profik voltak, de „igazán nagy” nevek nem szerepelnek a stáblistán. A kevesebb mint egyhetes forgatást miskolci és budapesti helyszíneken csináltuk végig tavaly tavasszal, a nemzeti bemutató a Magyar Filmszemlén volt, és most Locarnóban lesz az igazi megméretés, hiszen 27 rövidfilmet hívtak meg a versenyprogramba. A locarnói szereplés nagy öröm számomra, remélem, a lehetőség elősegíti első egész estés játékfilmem megvalósulását. Jelenleg egy rövidfilmes vizsgafilm munkálatain dolgozom Bukarestben, de már érzem, hogy kész lennék a nagyjátékfilm jelentette kihívásokra is. Egy játékfilmes ötletem már van is, jelenleg a forgatókönyvet írom.