(ki telefonál )

Én nem tudom, hogy az úgynevezett politikai betelefonálós műsorok a népet, nemzetet, a köztársaságot vagy magát a demokráciát szolgálják-e. Vegyük példaként az ATV-t és a Hír TV-t mint a politikai hovatartozás merőben ellentétes pólusait, mondjuk Vicsek Ferenccel és Csintalan Sándorral. Mindketten rutinos műsorvezetők, annyi a különbség köztük zsurnalisztikai szempontból, hogy Csintalan állandó főszereplő, Vicsek pedig váltótársakkal dolgozik, akiknek nevét szükségtelen most megemlítenem. Elsősorban nem is a műsorvezetők ténykedéséről akarok szót ejteni, hanem a betelefonálók különleges alfajáról, a bal- és jobboldal elszánt és elkötelezett képviselőiről, akiket, bár ellentétes irányba, de mindenképpen a politikai hevület sodor.
Első megfigyelésem az, hogy bizonyos értelemben nincs semmi különbség közöttük. Általában csak úgy árad belőlük az elfogultság és a gyűlölet, s lényegében ugyanazt a sajtószlenget és érvrendszert használják kicsit lecsupaszítva és lebutítva, mint amit az általuk olvasott médiumok tollforgatói közül a legvérmesebbek alkalmaznak. Mindezt saját demokratikus leleményükként adják elő, sem a műsorvezető arcmimikája, sem a nagy nyilvánosság jelenléte nem befolyásolja őket. Az a kényszerképzetük, hogy ők azok, akik megmondják a tutit balról és jobbról, középtájról sosem.
Nézzük – lelki szemeinkkel – az ATV-t, tőlünk telhetően középről. Vicsek: Kezét csókolom, Margitka. Régen hallottam a kedves hangját. Margitka (az izgalomtól kissé frusztráltan): Szeretettel üdvözlöm önt és az ATV valamennyi kedves nézőjét. Mondja meg, legyen olyan kedves, Kálmán Olgának, hogy így tovább. Megengedi, kedves Vicsek úr, hogy az Orbán-kormány tevékenységéről kifejtsem a véleményemet? Vicsek: Parancsoljon, Margitka. Margitka: Azzal kezdeném, hogy rohadnának meg az erőszakos, hataloméhes Orbánnal az élen, mert már tűrhetetlen, amit művelnek. Persze most, nyár közepén egyiknek sincs eszében dolgozni, lógatják a lábukat a tengerparton és focimeccsre járnak, arra persze van pénz. És magukat nem büntetik meg, mert hetekig be se teszik a lábukat a parlamentbe és soha életükben egy napot se dolgoztak, s a rokkantnyugdíjat sem vonják meg maguktól. Persze urizálni meg a pápa kezét csókolgatni, arra van eszük.
Vicsek: Elnézést, Margitka, de a parlamentben most nyári szünet van. Margitka: Az van, amit ők akarnak. Hogy rohadnának meg visszamenőleg is. (Vicsek mosolyog.) Margitka: Fasiszta, rasszista disznók. A Nemzeti Színházat sem hagyják békén, pedig ők építtették oda erőszakkal, ahol van. Szakadna rájuk. Hogy dögölne meg az egész tolvaj banda. Vicsek (fejcsóválva): Ne vegye ennyire a szívére, Margitka. Csókolom. Hívjon máskor is. Hallgatom, István…
Hír TV. Csintalan: Jó napot, Béla. Béla: Üdvözlöm, Csintalan úr. Örülök, hogy nem további kellemes napot kívánt, mert ezek a hazaáruló liberálbolsi söpredékek ezt hozták divatba. Csintalan: Én azért nem használnám a hazaáruló kifejezést. Béla: Jó, igaza van Csintalan úr, de minek nevezzem ezeket a rohadékokat, akik szétlopták az országot, aztán további kellemes napot kívánnak? De egyébként sem erről akartam beszélni, hanem a munkakerülő cigányokról meg a zsidókról, akik lopják az uborkát a kertekből meg az ember zsebéből a pénzt, aztán megerőszakolják a szobalányokat. Csintalan: Ha lehet, ne cigányozzunk és zsidózzunk.
Béla (nekidühödve): Nem mondhatom el itt magyar földön, hogy az a kéjsóvár világbankár… Csintalan (szétkapcsol): Hallgatom, Géza. Géza: Mind csak a segélyt lesi, a sok rohadt ci… Csintalan: Mit tegyünk, uram? Mert én nem tudom…