Fél éve, február elején készítettünk önnel nagyobb interjút, amelyben azt fejtegette, hogy Székesfehérvár helyett nemsokára már valahol Spanyolországban fogadná az újságírói és más érdeklődéseket. Mindig ilyen jó jós volt?
– Akkori beszélgetésünk idején már egyértelműen az volt a célunk, hogy egy spanyol csapathoz szerződhessek, így mertem ezt kijelenteni, s szerencsére sikerült is. Egy hónap múlva már bemutatkozhatok a Manresa mezében, lassan kezdek izgulni.
– Azért ne szaladjunk ennyire előre, hiszen előtte még történt, történik egy és más. Szintén az említett cikkben úgy fogalmazott, reálisan nincs sok esélye az NBA-drafton, mert mások sokkal keményebb bajnokságokban edződnek, de azért megpróbálja. Ehhez képest a június szenzációjaként lefoglalta a játékjogát a San Antonio Spurs. Gondolom, kevésbé bánta, hogy ez a jóslata nem jött be.
– Óriási csodának tartom, hogy draftoltak, szerintem annak köszönhetem, hogy kimentem a trevisói edzőtáborba, s abban a két-három napban bizonyítani tudtam a játékosmegfigyelőknek. Később megkérdeztem a San Antonio-iaktól, mi lett volna, ha nem megyek el Trevisóba, s azt felelték, akkor is ragaszkodtak volna hozzám, de ezt a kijelentést én inkább udvariaskodásnak veszem. A lényeg, hogy jó befektetésnek tartanak, amikor kint jártam náluk, azt mondták, ugyan mindenben sokat kell fejlődnöm, de ezt megtehetem a spanyol bajnokságban, utána pedig adott számomra a lehetőség, hogy a játékosuk legyek. Ugyan most a lockout árnyékot vet az NBA-re, s a szabályok szerint beszélni sem tudok az amerikai klub illetékeseivel, de bízom benne, valóban számítanak rám. A Manresához szóló szerződésem kettő plusz kettő éves, ebből kell majd kivásárolniuk.
– Lelkileg, fizikailag hogyan kezelte a hirtelen jött lehetőséget, s vele a média óriási érdeklődését?
– Eleinte nehezen, reggel hatkor derült ki, hogy draftoltak, tizenegyig aludtam, s amikor felkeltem, már volt vagy negyven nem fogadott hívásom. Tartottunk egy sajtótájékoztatón, s utána egy ideig nem is vettem fel a telefonom. De utólag mondhatom, azért kellemes dolog, ha ilyesmiért keresik az embert.
– Ez a roham már leült, viszont jön helyette más, pár nap múlva az Európa-bajnoki pótselejtezők a magyar válogatottal. Lehet, hogy a felkészülés is segített visszatérni a rendes kerékvágásba?
– Egyértelműen igen, bár azért akadtak hullámvölgyeim, hiszen a többiekkel ellentétben én gyakorlatilag nem hagytam abba a játékot a bajnokság vége után, így nem is pihentem. Ettől függetlenül nagyon vártam a felkészülést, s úgy vélem, komoly esélyünk van rá, hogy kijussunk az Eb-re. Ehhez nagy lökést jelentene, ha jól kezdenénk egy esetleges idegenbeli győzelemmel, ennek érdekében már vasárnap éjjel elutazunk Portugáliába, a keddi mérkőzésre.
– Milyenek a portugálok, illetve a finnek?
– A portugálokkal tavaly edzőmeccset játszottunk, de ahhoz nem lehet viszonyítani, hiszen azóta ők is, mi is nagyban változtunk. Bár a három csapat közül kettő továbbjut, nagyon nehéz lesz a sorozat. Főképp úgy, hogy a finnek állítólag keményebbek a portugáloknál.
– Akkor azt kérdezem, milyenek vagyunk mi, magyarok?
– A tavalyi Eb-selejtezőkhöz képest, ahol szerintem jó csapatok ellen jól szerepeltünk, még ha nem is mindig nyertünk, mindenképpen erősödtünk Báder Marci és Trotter szereplésével. Bár sok időnk nem volt együtt, az öt felkészülési mérkőzésből négyet megnyertünk. Most már csak az utolsó simításokat végezzük, holnap például jön Portugália játékának videoelemzése.
– Manresában mit mondtak, mikor kell jelentkeznie?
– A válogatott szereplésének befejeződése után öt nappal. Remélem, ez minél később következik be, mert azt jelentené, hogy kijutottunk Litvániába az Eb-re, esetleg ott is mentünk még egy kört. Az mindenesetre biztos, akármikor érkezem meg Spanyolországba, lehetőség szerint kérek még egy hét pihenőidőt az edzőtől, pályafutásom eddigi legizgalmasabb, legkeményebb nyara után.
origo.hu
Súlyosan megégett két ember egy budapesti gyógyszergyárban - mutatjuk a megrázó részleteket
