Több száz illegális kikötőhelyre és feltöltésre bukkantak a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakemberei az idei balatoni nádtérkép készítése során. Csak a balatonmáriafürdői és zánkai partszakaszokon egy kilométeren belül közel ötven engedély nélkül épült partfeltöltést vagy stéget találtak. A hat évvel korábbi állapotokhoz képest százas nagyságrendben nőtt a nádasokban elrejtett vitorláskikötők száma, és továbbra is rengeteg az illegális csónakkikötő. Némi vigaszt jelent, hogy nem találtak egyetlen szennyvízbevezetést sem. Ha azt veszszük, hogy évtizedekig a Balaton volt az egyik legnagyobb szennyvízgyűjtőnk, amelybe még a fáradt olajat is beleöntötték a lángossütők, akkor meg kell állapítanunk, hogy a környezettudatosság terén némileg előreléptünk.
A pesszimista Balaton-imádók szerint Közép-Európa legnagyobb tavát, melyet nemzeti kincsnek tekintünk, már régen ellopták. Különböző politikai rendszerekben különböző módszerekkel. Vannak, akiknek papírjuk van arról, hogy megvásárolták, és vannak, akiknek nincs. Ez a helyzeten nem változtat semmit, ugyanis ez idáig még arra sem volt pénz, hogy az illegális meder- és partfoglalókkal szemben fellépjenek, és akik birtokon belülre kerültek, nem adják fel maguktól a pozícióikat. Az engedély nélkül épült családi stéget már lehet, hogy a nagypapa vagy az előző tulaj építette, milyen jogon kérik vissza, amikor már jog szerint is elbitorolták… A vízügyi hatóság, melynek a törvény szerint ötévente kell felmérnie a parti nádasokat, most azt ígéri, hogy az új dokumentumok alapján bejelentéseket tesz a hatóságoknak, és jövőre a közmunkaprogram keretében az önkormányzatok bevonásával megkezdik az illegális építmények elbontását. Nem lesz egyszerű dolguk.
Persze nemcsak kis magánerős foglalók találhatók a parton, hanem nagybevásárlók is. Somogy, Zala és Veszprém megye önkormányzata 2004–2005-ben 8,4 milliárd forintért, 16,5 milliárd forint összértékű fejlesztési garancia mellett, adta el a tulajdonában lévő jelentős turisztikai vállalkozásokat egyetlen cégnek, az SCD csoportnak. A társaság 2004 júliusában 99,8 százalékos tulajdonosa lett a Siotour Rt.-nek, 2005 júniusában 97 százalékos tulajdonosa a Balatontourist Rt.-nek, valamint 2005 végére a Zalatour Kft.-nek is. Tehát a cégcsoport kezébe került az összes, szám szerint huszonhat állami parti kemping, négy nyaralótelep és egy háromcsillagos szálloda. Köztulajdonból magántulajdonba. Az SCD, melynek tulajdonosi köréről csak találgatások folytak, egy tőkeerős ír befektetői körrel szövetkezve dolgozta ki a nagy ívű Balaton-fejlesztési programot. Még azt is elérte, hogy a parlament nagykoalícióban növelje a parti kempingek beépítési arányát és az engedélyezett épületmagasságot. E bevásárlásnak lett például a következménye, hogy Badacsonyörsöt, mely földrajzilag Balaton-parti település, elzárták a parttól, mert a strandja korábban az immár magántulajdonúvá vált kempingben volt.
Telt-múlt az idő, és dőreség lenne azt gondolni, hogy a nagy ívű fejlesztési tervek a Balaton arculatát és jövőjét féltő civilek tiltakozása miatt nem valósultak meg. Jött a válság, az ír partner meg ment, ezért az SCD nemrégiben eladta az egész ingatlanpakkot a FlyBalaton repülőtér hosszú távú bérleti és üzemeltetési jogával és a Hunguest Hotel vételi opciójával együtt egy magyar befektetői társaságnak, a Magyar Turisztikai Holding Zrt.-nek. Reménykedjünk! Ha már a Balaton-part jelentős része magántulajdonban van, akkor lesz annyi bölcsesség a törvényhozókban, hogy mielőtt kiadják az engedélyt az építkezésekre, elkészítik a Balaton fejlesztési stratégiáját, vagyis kitalálják, mit akarnak nemzeti kincsünkkel. Nem megyénként, városonként, hanem együtt az egésszel. S miután számoltak, mértek, megszületik a végeredmény, vagyis hogy mi a jó a Balatonnak. Mert az lesz majd jó nekünk és a gyerekeinknek is. És azután már nincs is más dolog, mint betartatni mindenkivel a törvényeket, kicsikkel és nagyokkal, illegálisstég- és -villa-építőkkel, valamint befolyásos tőkecsoportokkal egyaránt.
origo.hu
Letartóztatta a bíróság Ilaria Salis bűntársát
