Fenékig tejföl

Emlékeznek még arra, hogy tojást fogyasztani a magas koleszterinszint miatt kifejezetten káros? Ez a szemlélet már a múlté, bebizonyosodott, hogy hiedelem. Mostanában a közétkeztetésben, menzákon a hivatalos ajánlások szerint viszszafogják nemcsak a túlzottan sózott, édesített ételek felszolgálását, hanem többek közt a normál tejfölét is. Felrémlett: mi lesz, ha a hamburgeradó által sújtott termékek körébe is bekerülhet az úgymond zsíros, és ezért egészségtelennek kikiáltott tejföl. A végén megérjük, hogy a tiltott szerek listájára valahogy bejátssza magát a zsírdús tej is. Pedig a helyzet az, hogy a tejszínnek és tejfölnek „normális állapota” a húszszázalékos zsírtartalom. Ahogyan az általunk fogyasztott tehéntej esetében is az a természetes, ha 3,5 vagy még több százalékos. Aki persze kizárólag áruházi, szupermarketi katalógusokból és reklámokból állítja össze az étrendjét, annak ez újdonság. Bízunk azonban abban, mégsem az az általános, hogy a csalfa marketingnek bedőlő emberek a zsírszegény termékeket keresik mindenütt. Valami perverziónál fogva ugyanis azt a balhiedelmet gyökereztették meg, hogy amiben alig van zsírtartalom, ehetetlenül száraz, nincs íze, az az egészséges.
Sokan nem képesek megkülönböztetni a természetes zsiradékot a nem természetestől. Erről az oktatás és a multinacionális tömeghülyítés tehet. No de állami szintre mégse emelkedjen az analfabetizmus! Különben megérnénk, hogy megbüntetnék a teheneket tartó gazdákat, amiért túl zsíros tejet szopnak a kisborjak, és ugyanilyen egészségtelen táplálékot küldenek a kereskedelmi forgalomba. Hatóságilag megkövetelnék előbb-utóbb, hogy vizezzék a tehéntejet? De hát nem efelé tartunk azáltal, hogy már azt tekintik jó tejnek, ami zsírszegény? Éppen azért fölözik le, hígítják mesterségesen, hogy segítsék a multik által dotált „lightőrületet”. Nem szívesen folytatjuk az utópisztikus falanszterrémálmot, de ha konzekvensek lennének a természetes tápanyagok üldözői, pórul járhatnának a csecsemők is. Hisz az egészségesnek álcázott irracionalizmus oda vezethetne, hogy eltiltanák az anyákat a szoptatástól. Vagy megbírságolnák őket, amiért természetes, magas zsírtartalmú tejjel táplálják porontyaikat ahelyett, hogy tápszereket öntenének beléjük? Ugye ez azért mégsem következhet be?
Kifogásolhatnák a reformélelmiszerek zászlóvivői a természetes cukortartalmakat is. Már látjuk lelki szemeinkkel, amint kampány indul az egészségtelen gyümölcsfogyasztás vadhajtásainak visszanyesése érdekében. Hisz mennyi cukor van egy almában, fürt szőlőben vagy őszibarackban! Pfuj! Bezzeg a szénhidrátmentesített gyümölcsitalok! Azokkal nincs ilyen probléma. Álorvosokat is toboroznának a reklámklipekhez, akik bizonygatnák, mennyivel táplálóbbak a gyümölcstelenített gyümölcslevek.
Még nem tartunk eme kommerciális horrornál. A normális állapotok elősegítéséhez azonban az is szükségeltetik, hogy lehetőleg a termelői, teljes és úgynevezett zsírdús – azaz természetes zsírtartalmú – tejet, tejfölt és más tejterméket keressük az áruházak polcain vagy a piacokon. Hiába kerülnek valamivel többe, a bennük lévő tápanyag miatt fajlagosan mégis jóval olcsóbbak. Így nem véletlen, hogy ezeket a – többnyire hazai – készítményeket drágábban kínálják az áruházakban. Érdekes módon a magyar áruknál mindig valamivel olcsóbbak a szlovák, szlovén vagy más származási helyű portékák. A műtejek, műtejfölök dömpingjét már ne is emlegessük. Ez sem véletlen. Ha már összehasonlítási alapja sem lesz a fogyasztóknak, milyen az igazi magyar mezőgazdasági termény és termék, akkor köszönt a bevásárlóközpontokra, multiláncokra az aranykor.
Nekünk marad a vaskor.