Lázas álmodozás

Elhangzott öt mondat múlt hét pénteken a kormányszóvivői tájékoztatón, amitől lázba jöttek a szocialisták, mert úgy érzik, egyéves haldoklás után ismét eljött az ő idejük. Szociális összeomlás, társadalmi káosz, szétrombolt ország, bűnöző kormány – röpködtek a hét végén és tegnap is a parlamentben a brutális jelzők és víziók. Két nap alatt a Jobbikot is megszégyenítő hangvételre kapcsolt az MSZP-s kommunikáció. Máris előre hozott választásról beszél a párt elnöke és értelmiségi holdudvara, talán a bársonyszékeket is elkezdték kiosztani egymás között.
Kicsit korai ez a lázas álmodozás. Bár ha a szocialisták a saját maguk által okozott, irdatlan nagy kárt akarják rendbe rakni, akár még dicséretesnek is mondható a készülődés. De biztosan nem erről van szó, hanem az ellenkezőjéről. Az MSZP friss kampányában nyoma sincs erkölcsi megfontolásnak. Tudják jól, hogy milyen kényszerpályára került miattuk az ország. Pontosan látják, milyen mélyről kell felkapaszkodnunk, és hogy ez az út nehéz áldozatokkal jár. Ebben bíznak: a nehézségek növekedésében, a bajok fokozódásában és abban, hogy akiknek az érdekei sérülnek, már elfelejtették a 2010 előtt történteket.
Már csak ezért sem árt felidézni azt, hogy a mostani gondjaink gyökere 2006-ra, az államháztartás körüli hazugságokra vezethető vissza. A felelőtlen hazárdjáték miatt elszállt büdzsét Gyurcsány Ferenc csak egy ezermilliárd forint körüli nagyságrendet képviselő nadrágszíjmeghúzással tudta egy időre egyensúlyba hozni. (Csak érdekességképpen: a Matolcsy György által bejelentett jövő évi kiigazítás 700 milliárd forintos kényszerű megtakarítást jelent, tehát már emiatt sem igaz, hogy most következik az előző húsz év legnagyobb megszorítása.) A Gyurcsány-csomagok idején nem volt gazdasági válság, és olyan hitel sem terhelte az országot, aminek a törlesztése évente csaknem ezermilliárd forintba kerül, és amit az előző kabinet hagyott az országra. Most viszont mindkettő van: az eurózóna adósságai miatt bekerültünk a válság második hullámába, és kezünkön-lábunkon ott a béklyóként szorító IMF-tartozás.
Most nem a széjjelszórt pénzt kell pótolni, és nem a kormány bűneiért fizet az ország, mint annak idején. Nem Orbán Viktor és Matolcsy György kedvén és hangulatán múlik, hogy mi is kerül a jövő évi költségvetésbe. A bírálók mostanra elfeledték, hogy tavasszal teljesen megváltoztak a nemzetközi feltételek. Jórészt az exporttól függ a hazai termelés, és amikor külpiaci partnereinknél leállt a növekedés, nálunk is ugyanez következett be. A Nyugat válsága miatt kellett lefeleznünk a jövő évre tervezett gazdasági növekedést is. Európában szinte mindenhol a kiigazításokon van a sor. Mi is ezt tesszük, csak azzal a különbséggel, hogy azon kevesek közé tartozunk, akik bár nem tartozunk az eurózóna tagjai közé, tartjuk az ott meghatározott államháztartási hiánycélt. Abban pedig egészen kivételesnek számít Magyarország, hogy nem rohangálunk újabb kölcsönök után, ellenkezőleg: törlesztjük adósságainkat, és mellette apasztjuk az államadósságot is.
Persze mindezek nem vigasztalják azokat, akiknek a tervezett változások miatt jövőre havi tízezer forinttal csökken az amúgy is csekély fizetésük, vagy már nincs miből kigazdálkodniuk a várható áremelések fedezetét. Különösen így van ez akkor, ha némelyik lépés még növeli is a módosabbak jövedelmét. Persze még csak bejelentésekről van szó. Reméljük, a konkrét adó- és költségvetési tervezetek mást mutatnak majd, és a társadalmi szolidaritás szempontjait is jobban figyelembe veszik.