Más kormány, más politika

Harmincszázalékos gázáremelés, tizennégy százalékos villanyáremelés, az általános forgalmi adó ötszázalékos növelése – ezek a kormány eleddig titkolt megszorítócsomagjának legkegyetlenebb elemei. Ugye milyen szemforgató módon rejtegette nadrágszíj-meghúzási terveit a kabinet? De most kibújt a szög a zsákból, és lelepleződtek. Van azonban egy jó meg egy rossz hírünk. A rossz hír: mindez igaz, sőt még cudarabb a helyzet. A jó meg az, hogy eme perverz intézkedéseket nem most hozták, hanem öt esztendeje. A szocialisták. Kormányon.
Már alig emlékszünk arra a megszorításdömpingre, amely 2006 nyarától vette kezdetét, és tartott négy éven keresztül. Öt esztendeje június tizedikén indult útjára a gyötrés egy verőfényes napon. Mit sem sejtő szakszervezeti vezetők gyülekeztek az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén, s úgy nézett ki, ez a nap sem fog különbözni a többitől. De a sors és Gyurcsány Ferenc másként akarta. Végeláthatatlanul hoszszan sorolta a földbe gyökerezett lábú jelenlévőknek, mi minden fog emelkedni, drágulni, megszűnni. Azok persze, akik ósdi módon álltak a kérdéshez, civilizálatlan primitívségükben a választási program ígéretözönéből indultak ki. Hiszen Gyurcsány ötéves adócsökkentési törvényt fogadtatott el pár hónappal azelőtt. Csak a polgári gondolkodású szavazókat nem érte csalódás, mivel ők pontosan erre számítottak a mindenkit ledorongoló milliárdostól. Nem volt ott semmi előzetes értesítés, főként nem egyeztetés érdekvédelmi és civil szervezetekkel.
Mindezt azért elevenítjük fel, hogy némileg árnyaltabb megítélésre késztessük mindazokat, akik egyik ijedelemből a másik ájulásba esnek attól, micsoda megszorításokat akar állítólag a lakosság bőrére keresztülhajszolni a jobbközép kabinet. Ezeknek a hiszterizáló szándékú rémhíreknek van egy közös nevezőjük. Egytől egyig az MSZP és „technikai koalícióstársai”, az LMP és a Jobbik portájáról fújják rendületlenül. Az utódpártiak hetente tesznek drámai bejelentést gyászos ábrázattal, hogy soha nem látott megszorítások elé néz a lakosság. Érzik ők, nem olajozza a bejelentések hitelességét a konkrétumok teljes mellőzése. Így az általános prognózist veszik egyre horrorisztikusabbra. Ha konzekvensek maradnak eddigi stratégiájukhoz, egy hónap múlva a mohácsi vészig, sőt a tatárjárásig szaladnak vissza az időben, hogy kellően elborzasztó perspektívákat tálaljanak a rettegésre kijelölt népesség elé. A baloldali média persze mindent elkövet az emberek infarktus közeli állapotba hozásáért, rajtuk ne múljon a siker. Az egyik portálon a Milyen megszorításokat választhatnak Orbánék? című íráshoz olyan fotót applikáltak, amelyen nyakkendő helyett egy akasztáshoz csomózott kötelet kötöttek valaki nyakába. Kíváncsiak lennénk, miért nem készítettek ilyesféle illusztrációt a szocialista kabinetek alatt. Nem volt arra példa a független-baloldali orgánumokban, hogy legalább a Bokros-csomag vagy a 30 százalékos gázáremelés aláfestésére mondjuk bekötött szemű polgárok szerepeltek volna a kivégzőosztag előtt vagy ágyúból kilőni akart ország a golyó helyén. Holott az öt évvel ezelőtti lakosságmarcangoló Gyurcsány-csomag valóban megfelelt minden elvárásnak, amit egy megszorítópakkal szemben támasztani lehet. Ott aztán nem volt finomkodás! Úgy megemeltek majd minden adót, mint a pinty. Aki öt éve nem itt élt, azt hiheti a mostani sápítozásaikat hallva, hogy a jelenlegi, százmilliárdos költségvetési lyukat eltüntető intézkedéssorhoz képest a 2006-os csomag babazsúr volt. A brutális gáz- és áramáremelésen, az áfa ötszázalékos növelésén kívül felturbózták az egészségbiztosítási és a munkavállalói járulékot. Jelezték, hogy az egészségbiztosítási járulék januártól tovább fog növekedni. Jutott eszükbe mindezeken kívül is számtalan szebbnél szebb megszorító gondolat. Bevezették a szolidaritási adót, a kamatadót, az árfolyamnyereség-adót, továbbá a méregdrága felsőoktatási tandíjat. Képesek voltak a veszteséges vállalkozásokat is megadóztatni minimálisan elvárható nyereség utáni társasági adó címén. Nem röstellték a nyugdíjas vállalkozókat sem megsanyargatni egy kis tizenhat százalékos egészségügyi hozzájárulással. Folytathatnánk a se vége, se hossza lajstromot, de ki győzné az egész inkvizíciós menüt elősorolni? S hogy előre elvegyék mindenki kedvét a határozottabb kritikai megnyilvánulásoktól, Gyurcsány bejelentette: évi tízezer vagyonosodási vizsgálatot fog lefolytatni az adóhatóság. Miután programfüzetkében közölték minden állampolgárral: nem kell félni, nem fog fájni.
Nekik biztosan nem fájt.
Az aligha remélhető, hogy a baloldali média valaha is pozitív kontextusba állítsa (egyáltalán leírja) azt a tényt, hogy a 2010-ben hatalmas többséggel kormányra juttatott politikai erő bevallottan azért hajtott végre komoly adócsökkentést, hogy több pénz maradjon az emberek zsebében. De nem felejtjük el, hogy a balmédia nem győzött bólogatni az akkori brutális sarcolásokra. Milyen otrombán torkolta le az MSZP–SZDSZ-csapat a kampányban azokat, akik meg merték jövendölni, hogy komoly megszorításokra, elvonásokra készülnek! Az utódpárti kompánia talán azt bosszulta meg, hogy elhitték az emberek az államháztartás kiváló állapotára vonatkozó kampánylódításaikat. Sajtójuk rezzenéstelen arccal asszisztált a perverz intézkedésekhez. Ezzel elvesztette a morális jogát arra, hogy a szadista Gyurcsány-csomag töredékét kitevő mai kiigazítások miatt egy rossz szót is szóljanak.
Aztán jött a bohózat második felvonása 2006 augusztusában: kiderült, hogy mégiscsak fájni fog, de muszáj végigcsinálni. Elindították hát a „Miért kell megtenni, ha fáj? Ezért” ütődött című és tartalmú kampányt. Azt igyekeztek dedós brosúrákkal és kommunikációs offenzívákkal szájba rágni, miért örvendezzen a nép az Új egyensúly program megszorításainak. Mindezt azok után kellett elviselniük az embereknek, hogy a kelekótya kormányfő júniusban még azzal hitegetett: nincs szükség sokkterápiára. Meg azzal, hogy 2008-tól (!) költségvetési fellélegzéssel számolnak. (Utólagos kalaplevétel a lakosság előtt, hogy kibírta az embertelen kiképzést.) A flúgos futamnak csupán agresszív nyitánya volt a Nem kell félni, nem fog fájni és Fájni fog-os őrület. Követte a kezdetet a többi megszorítás az egyik dilis ötlettől a másikig, a bébiszittereknek, kertészeknek előírt alkalmi munkavállalói könyvtől a vizitdíjig, kórházi napidíjtól a rokoni-baráti kalákamunka büntetéséig a disznóölésen, szőlőszüreten, családi házépítkezésen. És hol volt még a jótékonysági adományok adómentességének felszámolása, magas adóval sújtása vagy a fogyatékos szervezetek támogatásának elmarkecolása, a gyermekgondozási ellátások, a gyes és a gyed visszavágása! Nincs rá helyünk, hogy hiánytalanul felsorolhassuk az MSZP-s megszorítások teljes listáját.
Meglehet, valójában azt akarták bebizonyítani, hogy a „dolgozók” tőlük még a fájdalmakat is jobban elfogadják, mint „a Fidesztől” a kedvező változásokat. Így érthető, hogy miután telebömbölték az országot a brutális megszorítások prognózisával, hatalmas a csalódottság a szocialista táborban a kormányülés után. Hogy nem a várva várt megszorítások, kurtítások, megvonások jönnek. Most kénytelenek az alkohol, cigaretta, pipadohány, szivar, játékgépek, póker elleni merényleteken, antidemokratikus, igazságtalan, megszorító jövedékiadó-emeléseken, profi adócsalók elleni fellépésen búsongani. Rajta!