Kettős szerepkörben lép a dobogóra

Súlyemelés<br /><br />Gyurkovics Ferenc új szerepkörben lép a dobogóra a hét végén. Aktív szerepet vállal a Pécsen megrendezendő nemzetközi csapatverseny szervezésében. Persze helyesebb kettős szerepkört említeni, hiszen ő maga is rajthoz áll a Pécsi Súlyemelő Egyesület színeiben. Noha az eredményei egyelőre nem fejlődnek látványosan a visszatérése óta, ő továbbra is bizakodó, s ami számára a legfontosabb, örömét leli a súlyemelésben.

Melyik a nehezebb feladat: megszervezni egy ilyen versenyt, vagy felkészülni rá?
– Már nem újdonság számomra, hogy nem csupán sportolóként kell gondolkoznom. Athén után rákényszerültem, hogy a civil életben is megálljam a helyem. A súlyemeléstől azonban az eltiltásom alatt sem tudtam elszakadni.
– Mi hajtja? A bizonyítási kényszer, hogy megmutassa, képes újra nagyot emelni? Netán önmagát akarja rehabilitálni a rossz emlékű athéni olimpia után?
– Már lezártam életemnek azt a szakaszát. Elvették ugyan tőlem az olimpiai ezüstérmet, amiért megdolgoztam, de erkölcsileg, úgy érzem, győztesen kerültem ki a kusza doppingtörténetből. Semmiféle kényszert nem érzek, egyszerűen szeretem a súlyemelést, és amellett, hogy szeretnék egyre jobb eredményeket elérni, a sportág népszerűsítésében is segédkezem. Baksán új klubot tudtunk alapítani, amire a magyar súlyemelésben, azt hiszem, évtizedek óta nem volt példa, a múlt hét végén pedig Pécsett mindkét nap magam is ott voltam a Nagy sportágválasztón, s úgy érzem, sok gyerek érdeklődését sikerült felkeltenem a súlyemelés iránt.
– S mit remél a hét végi versenytől?
– Mindenekelőtt jó hangulatú viadalt szeretnénk rendezni, amire a résztvevők is, a vendégek is garanciát jelentenek. Tudom, hiszen benne élek, hogy a magyar sport milyen nehéz helyzetben van. Ezért is tartom fontosnak, hogy Pécs és környéke a verseny mögé állt. Még az ismert villányi borászt, Günzer Tamást is sikerült megnyernünk támogatónak, a banketten ő vendégeli meg a meghívottakat. S persze versenyzőként is szeretnék jó eredményt elérni.
– Ha kötekedni akarnék, éppen ideje. 2009 decemberében biztató volt a visszatérése, hiszen összetettben 383 kg-ot teljesített, ám a 390 kg-ot azóta sem tudta átlépni, pedig Athénban még 420 kg-ot emelt. Mi ennek az oka?
– Be kell ismernem, lebecsültem a visszatérés nehézségeit. Noha teljesen soha, az eltiltásom alatt sem álltam le, arra azért adtam, hogy a két mázsát ki tudjam lökni, ám teljesen más, ha heti hármat vagy ha heti tízet edz az ember. A tavalyi világbajnokság, majd az idei Európa-bajnokság előtt is kiváló formában éreztem magam, ám nem ügyeltem eléggé a súlyomra, s a fogyasztás megviselt, kiszívta az erőmet. Erre most már sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek, most is csupán három kilóval vagyok a 105 kg-os határ felett. Érzem, hogy kezd
át-, pontosabban visszaalakulni a testem. A lelkesedésem pedig töretlen.
– S mi a célja? A tavalyi kvalifikációs vb-n is csak egyéni indulóként vehetett részt, hiszen él az a szabály, miszerint athéni vétkesként nem szerepelhet az olimpián.
– Én úgy készülök, hogy ott leszek Londonban, ami óriási élmény lenne. A napokban várható a Nemzetközi Sportdöntőbíróság állásfoglalása azzal kapcsolatban, hogy halmazati büntetésként az eltiltásukat letöltő versenyzőket – sportágtól függetlenül – ki lehet-e zárni az olimpiáról. Továbbá úgy tudom, a Magyar Olimpiai Bizottság sem kapott megnyugtató választ a Nemzetközi Súlyemelő-szövetségtől arra a kérdésre, pontosan hogyan szól az IWF azon határozata, amely alapján soha többé nem indulhatok az ötkarikás játékokon. Sőt a MOB potenciális londoni indulóként számol velem. Ennek az elvárásnak illik megfelelni.