Bűnpártolás

A szegénységpárti miniszterelnök kormánya konok következetességgel hajtja végre nemzetleépítő programját. Mert nem elég csak önmagában az elszegényedést támogatni, az általános lumpenizálódáshoz a bűnözés terjedését is pártolni kell. Az Igazságügyi Minisztérium lenyűgöző perspektívákkal bíró koncepciót dolgozott ki a bűnözők és a bűncselekmények számának szaporítására, túlzás nélkül állíthatjuk, a jelzett területeken szédületes fejlődés várható. A grandiózus szellemi termék, ha a maga káprázatos teljességében nem is, részleteiben megismerhető a minisztérium honlapján, Esélyt a jövőnek jelszó alatt. Idézünk az irodalmi, jogi, politikai remeklésből: „Az előző választási ciklus büntetőpolitikáját a szigorítási szándék hatotta át. A büntetőpolitikai szigorítás éreztette a hatását a szabadságvesztés-alkalmazási gyakorlat alkalmazásában. A büntetés-végrehajtási intézetek túltelítettekké váltak. 100 intézeti helyre 160 elítélt jut. A 100 000 lakosra számított börtönnépesség aránya meghaladja a 170-et, míg az Európai Unió átlaga 80.”
Egy tőrőlmetszett baloldali filantróp ebből arra a következtetésre jut, hogy enyhíteni kell a törvény szigorát, mert a polgári kormány túl rigorózus volt, ezért szegény elítéltek nem tudnak kedvükre nyújtózkodni. Lenne más megoldás is, például új börtönök építése, netán a bűnözés még elszántabb, még keményebb, de mindenképpen jogállami eszközökkel való visszaszorítása, de ilyesmi egy szocialistába oltott humanistának eszébe sem jut. Számára egyszerű a képlet: Zsúfolt a börtön? – El kell engedni a bűnözőt, át kell minősíteni szabálysértővé, jogkövetővé, becsületes polgárrá, hazafivá, hőssé, az ifjúság példaképévé.
A statisztikai adatok elég ékesen szólnak az engedékenység, illetve a keménység hasznosságáról. A rendszerváltozás évében, 1990-ben 340 ezer bűncselekményt követtek el, 118 ezer elkövető vált ismertté. Tizenkétezren csücsültek a hűvösön, azaz némi zsúfoltság már akkor is mutatkozott. A magyarországi bűnözés „legjobb” évében, 1998-ban 600 ezer bűncselekményt jegyeztek fel az annalesek, több mint 147 ezer tettest fogtak el. Liberális idők jártak, 14 ezren voltak rács mögött. 2001-re, a polgári kormány „kegyetlensége” következtében a bűncselekmények számát 450 ezerre szorították le, 128 ezer elkövetőt füleltek le, viszont 17 ezren élvezték a büntetés-végrehajtási intézetek vendégszeretetét. Kétségtelen, ha nagylelkű az igazságszolgáltatás, akkor enyhül a börtönök túlzsúfoltsága, viszont az egekig hág a bűnözési kedv, s az elkövetett bűncselekményekkel együtt nő a sértettek, az áldozatok száma. Úgy látszik, mindez nem számít, fontosabb, hogy megfeleljünk valamiféle európai uniós átlagnak.
Esélyt a jövőnek! Kinek az esélyeiről, kinek a jövőjéről beszél az Igazságügyi Minisztérium? Lehet, hogy rablók, haramiák, útonállók és minden rendű és rangú gazemberek pátyolgatásán át vezet az út Európába? Bizony, még ez is lehet. Elég a kábítószertörvény liberalizálására tett javaslatokra pillantani. A tervezet szerint nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez, tart, aki közös fogyasztásra kínál, átad, aki fiatalkorú személy felhasználásával állít elő, termeszt, szerez vagy tart csekély mennyiségű drogot. Vannak még halovány emlékeink a „csekély mennyiség” liberális meghatározásáról: a halálos dózis több százszorosa. A javaslat alapján (az SZDSZ-től származik) emberek százainak megöléséhez elegendő drog előállítása és terjesztése legálissá válna. Törvényes lenne, akár a fiatalkorú dílerek beszervezése is, sőt kokacserje-termesztéshez, esetleg droglaboratórium beindításához, talán még állami támogatást is igényelhetnének. A jelek szerint a kábítószer-termelés, -előállítás, -kereskedés adómentes tevékenység lenne, ellentétben a borászattal, hasonlóan viszont a prostitúcióhoz. Több bűnözést, több drogot! Magyarország többet érdemel!