Körmendy Zsuzsanna: Most már elég!

Körmendy Zsuzsanna: Szeretném, ha éreznéd, és megértenéd végre: te mint magyar állampolgár, akkor is, ha dolgozol, a kormánynak nyűg vagy. A kormány, ez a hercig, jól összeválogatott langymeleg akol, jól ellenne nélküled. Te neki csak gondot jelentesz. Nyűg vagy, mert sztrájkolhatsz. Mert pörös szádat nem biztos, hogy befogod. Nyűg vagy, mert kiderülhet rólad, hogy mégis szeretnéd a nagylányt tovább taníttatni. És mert fizetéskor a fiadnak változatlanul a farzsebébe akarod dugni a havi zsebpénzét. Ha többet nem, hát legalább annyit, amennyi eddig jutott. Makacs magyar. (...)

Két lehetõség van. Vagy tudomásul veszel mindent, és szép lassan megtörik a gerinced. Egyre többet fogsz kussolni. Egyre többet fizetsz, és egyre többet hallgatsz.
Vagy pedig azt mondod: elég volt. Most már elég volt. Szúr is meg viszket is, az igaz, de másképpen! A szívem szúr, ha magamba fojtok mindent, és csak hallgatok! És a tenyerem az, ami viszket!
Emlékezz rá! Mit is mondtak neked? „Húz-zál bele! Húzd be az X-et!”
És most kinek akarsz te behúzni?
(Magyar Nemzet, 2006. június 17.)