A zongorista mítosza

2008. 07. 31. 13:50
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az eredetileg a narratív színház filozófiáját munkájának középpontjába állító olasz Settimo társulat 1994-es ősbemutatója nyomán a darabot hazánkban Luigi Fusani rendezésében állították színpadra. A monodráma hőse Novecento, az életét egy óceánjárón töltő, világhírűvé lett autodidakta zongorista. Neve nyilvánvaló utalás a glóbusz hagyományos életét fenekestül felforgató huszadik századra, s története legalább annyira abszurdnak tűnik, mint az olaszul novecentónak nevezett száz év bizonyos eseményei. A virtuóz bárzongoristának már a születése is mitikus, a pontosan említett körülmények ellenére meglehetősen ködbe vesző, az 1900 körüli reményekkel telt korszakot idéző történet. Novecento hazátlan, pontosabban, otthona az óceán, s a később vele együtt felrobbantott óceánjáró.
A mítoszt erősítő dramaturgiai fogásként a zongorista nem jelenik meg a színen, élete, egyénisége egy rajongója, Tim Tooney elbeszélésében létezik csupán. A mesélőt alakító Matta Lóránt nyakkendő nélkül, szmokingban lép a közönség elé, törzsasztalához települ, ahol a szokásos whisky várja. Úgy érezzük, akár a mi baráti társaságunkhoz is csatlakozhatna, hogy nem mindennapi történetét némileg kapatosan, a félrészegekre jellemző kissé megfáradt őszinteséggel elmondja.
Matta játékáról az az első benyomásunk, hogy az nélkülözi a mélyebb átélést. Árnyalja a képet, s mintegy mentségére szolgál, hogy a turnézó előadás körülményei nem mindig a legszerencsésebbek. Jelen esetben egy kis falu alkalmi színpadán, a háttérben működő büfé időnként erősen zavaró neszei közepette próbált helytállni a fiatal pécsi művész. A helyenként jól átjövő atmoszférát ugyanakkor olyan triviális dolgok rontják el például, mint egy kutya váratlan megjelenése a pódiumon, s ez már önmagában is kérdésessé teszi, hogy a produkció működőképes-e ott, ahol a közeg természete miatt erősen elmosódnak a nézőtér és a színpad határai. Kiemelkedik viszont, s szinte az előadást menti meg helyenként Darvas Kristóf kitűnő, a ragtime világát idéző zongorajátéka.
(Alessandro Barrico: Novecento. Az óceánjáró zongorista legendája. Rendező: Luigi Fusani, Pécsi Harmadik Színház.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.