Az orosz költő és 1956

2012. 06. 20. 5:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Első lefordított alkotása a Magyar Naplóban jelent meg: a hősköltemény 1456-os és 1956-os eseményeket kötött össze, és benne van a Karácsonyi folyosó című, 2010-ben a Bíbor Kiadónál magyarul megjelent verseskötetében, de például a Voronyezsnél elesett magyar katonák emlékművének avatására is írt verset. – Abban láttam a feladatomat, hogy összekapcsoljak két kultúrát, és próbáljak közelebb jutni a legsúlyosabb orosz–magyar ellentétekhez – mondja Volodarszkij, aki sokszor szervez Moszkvában magyar témájú esteket is. – Igyekszem elmagyarázni a közönségnek, hogy milyen volt a magyar történelem, és mekkora tragédiák kísérték. A hallgatóság hozzáállása sokféle lehet ilyenkor – meséli –, sokan vannak, akik nagy érdeklődéssel figyelnek, és utána pozitívabban viszonyulnak a magyarkérdéshez. Mások ellenségesek. Oroszországban még mindig sok sztálinista maradt, és ez az irodalomban sem ritkaság: mind a mai napig vannak olyanok, akik követik ezt az ideológiát a művészetben. Ők ellenségesen viszonyulnak nem csak a magyarokhoz, hanem a lengyelekhez is.

Leonyid Volodarszkij

Fotó: MNO
Leonyid Volodarszkij elbeszélése szerint nem ez az egyetlen törésvonal az orosz irodalmi életben. Az ő költészetében például fontos elem a misztikum keresése: ez egy másik olyan téma, ami megosztja az orosz írótársadalmat. – Akad, aki szigorúan az ortodox vallás keretei között műveli az irodalmat, a másik szélsőség pedig harcos materialista, aki mereven elutasít minden transzcendenciát. Mások a keleti tanításokhoz vagy a most születő, új szellemi irányokhoz vonzódnak. Jurij Poljakov, a Lityeraturnaja Gazeta című irodalmi hetilap főszerkesztője azt szokta mondani, hogy olyan ez a folyóirat, mintha több országból válogatták volna össze az anyagát.

De mostanában egyre inkább vezető pozícióba kerül nálunk az a költészeti irány, amely megpróbálja megteremteni ennek a sokféle útkeresésnek a szintézisét – mondja Volodarszkij. Ő nem sorolható be ezekbe a kategóriákba, mindenevőként határozza meg magát: talál témát a magyar és az orosz történelemben, de szerelmi lírát és misztikus verseket is ír, és úgy gondolja: a magyar kötete az öt fordító különböző ízlése miatt keresztmetszetet ad a munkájáról.

A műfordítást is folytatja, legutóbb három olyan kortárs magyar szerző költeményeit ültette át oroszra, akik Oroszországba látogattak tavasszal: Szentmártoni János, Szőcs Géza és Iancu Laura verseivel azért tudott könnyen megbarátkozni, amiért a középkori magyar költészetet is szerette: mert megtalálta bennük azokat a klasszikus formákat, a rímet és a ritmust, amelyekkel az orosz költészeti hagyományhoz való hasonlóság miatt könnyebben tudott bánni. – Nagy kihívást jelentett a fordítás, mert ezek a költők nagyon különbözőek. De amikor közelebbről ismerkedtem meg velük, megértettük egymást. Sok dolgot egy szemszögből látunk. Ők is visszavágynak olyan értékekhez, amelyek nekem fontosak, például az említett vallásos és misztikus keresés is tapasztalható a költészetükben – mondja Leonyid Volodarszkij.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.