Szemkilövés-tagadók

Még a 2006 őszén történtek tényszerű beismeréséig sem jutott el a baloldal.

A téma neuralgikus pont nemcsak a szimpatizánsoknál, hanem a holdudvarnál is. Tóta W. Árpád a minap a HVG.hu-n szimpla „balesetnek” nevezte a 2006. őszi szemkilövetést, amiből szerinte egyetlenegy történt, Schiffer Andrást pedig lehazugozta, amiért többes számot használt. Nehéz olyan emberrel vitatkozni, aki a téma minimális ismerete nélkül is ennyire magabiztos és agresszív. Balesetnek nevezni, hogy engedély nélküli vadászpuskákkal fejmagasságban lövik a tömeget? Ez komoly? Baleset az, amikor véletlenül elsül a fegyver valaki kezében. De a rendőrök szándékosan fejre céloztak, így törvényszerű volt, hogy súlyos sérülést okoztak. A korabeli kórházi jelentésekből tudjuk, hogy tizennégy civil szenvedett szemsérülést 2006. október 23-án, közülük négyen a gumilövedékek miatt maradandóan. Három részlegesen megvakított ember (Nagy László, Csorba Attila és Kenéz Károly) neve több médiumban megjelent, köztük az Indexen is, ahol Tóta W. korábban dolgozott. Ha olvasta volna saját lapját vagy akár a Magyar Nemzetet, tudhatná, hogy például Csorba Attilának a jobbik szemét lőtték ki, így gyakorlatilag megvakult, munkát többé nem kapott, és annyira tönkrement az élete, hogy pár éve öngyilkos lett. Csak baleset, mi?

Számvetés, bocsánatkérés a baloldalon? Ugyan! Még a tényekkel sem hajlandók szembenézni. Ki ne emlékezne Heller Ágnes 2011-es brüsszeli arcátlankodására? „Senkit nem lőttek meg, mutasson egy esetet! Senkit nem lőttek meg, senkit nem kínoztak meg. Mutasson egy esetet, amikor bárkit is meglőttek, vagy megkínoztak!” Tudjuk, fejétől bűzlik a hal. Ha hihetünk neki, maga Gyurcsány sem értesült az eseményekről; egy szintén 2011-es kiskunhalasi fórumon vissza is kérdezett, amikor a szemkilövetésekről faggatták: „Emberek szemét? Hány ilyen emberről tud ön? Beszélgessünk tisztességesen.”

Soha nem értettem egyet azzal, hogy történelmi események tagadását büntessék. Aki akarja, felőlem vonja kétségbe akár a mohácsi vészt is. De ha már úgy esett, hogy a szolgalelkűség jegyében ma is hatályosak ezek az eszement paragrafusok, igazán kiegészíthetnék annyival, hogy a 2006. őszi állami terror, a szemkilövetések tagadása, bagatellizálása is bűntény legyen. Nagyvonalúan ne járjon érte börtön, csak néhány órányi térdeplés a Magyar Rádió udvarán. Vagy zarándoklat Csorba Attila sírjához.