Azt hallgatjuk, hogy itt tizenhat éve minden sz…r. De akkor vajon mi akadályozta meg ezt a glasszékesztyűs, fintorgó „értelmiséget” abban, hogy valami értelmezhető szellemi és gazdasági alternatívát dolgozzon ki a NER-rel szemben? Ugyanis ezek nem tettek le az asztalra semmit, csupán hagyták, hogy az általuk felhergelt „nép” kiizzadja magából, hogy „O1G” meg hogy „mocskos Fidesz”.

Ez a színvonal tizenhat éve.

És odaát a megmondóemberek még mindig a kérilacik, a lengyellacik, a bokroslajosok meg a surányik, kiegészülve a leírhatatlan szellemi-erkölcsi pöcegödröt képviselő azariahokkal, krúbikkal meg puzsérekkel.

Persze, adódnak lehetséges válaszok a költői kérdésre:

 1.: Valójában magasról tesznek az országra, egyedül az fáj nekik, hogy elveszítették öröknek hitt hegemón helyzetüket.

 2.: Az az istentelen, identitás nélküli, embertelen világ, ami ma tobzódik, és amit ezek meg akarnak honosítani idehaza is, a többség számára még riasztó és ellenszenves, és ha semmi mást, de ezt az egyet ezek is tudják.

 3.: Mégsem minden szar itt, sőt…

 4.: Egyszerűen olyanok, mint Ivan Ivanovics, a nagy szovjet filozófus, aki odahaza, Moszkvában, a lakótelep tizedik emeletén így dohog magában: – Nincs igazság a földön… mert ott volt az a Platón, homokos volt… Vagy az a francia, a Foucault, az is… Meg a Nietzsche is gyanús… és itt vagyok én, Ivan Ivanovics, a nagy szovjet filozófus, a hatalmas lőcsömmel, és nem jut eszembe semmi…

 Hát, ez van…

De legalább itt van nekik ez a nem tudom kicsoda. Az legalább ráteheti a rémét már hétfőn reggel a plüssmessiás fejére. Vagy az anyukájáéra…