Bújtuk a feleségemmel az újsághirdetéseket, és ott volt még az internetes árverések hada is. Volt olyan eset, hogy az utcán leszólítottunk egy nyolcvanéves bácsit, aki biciklivel, gyalogosan tolta ki a régi, Horizont típusú televízióját a szeméttelepre. Elkértük a tévét. Nekünk adta. „Legalább a fájós lábammal nem kell kitalpalni a telepig” – mondta búcsúzóul az idős ember a fiataloknak. És nem tudtak leállni. Amikor tele lett a pince és a padlás is, elhatározták, hogy csinálnak belőle egy kiállítást. A helyi önkormányzat örömmel fogadta a kezdeményezést, de Dalnoky egy kicsit tartott a dologtól.
Nem szeretné, ha az tűnne ki a dologból, hogy visszakívánja a régi rendszert. Viszont egyértelműen visszakívánja azt a gondtalan kort, amikor a hétköznapi terheket szülei cipelték helyette. Az ebesi rendhagyó kiállítás augusztus végéig lesz megtekinthető. A kiállítás mottója: „Azok a boldog, szép napok…” Feltűnnek a régi játékok, háztartási eszközök, műszaki cikkek, mozgalmi kitüntetések, zászlók, régi sörös-, üdítősüvegek, címkék, cigarettás dobozok, reklámplakátok, rollerek, pedálos Moszkvics, még fel se lehet sorolni, mi minden. Megtudhatjuk azt is, hogy annyira divat lett a retró, hogy egyes játékokat, mint például a törpeautót, Roll Zolit, űrrakétát újra gyártják. Kitalálják, hogy hol? Hol másutt, mint Kínában. És már ezért is van mit visszasírni abból a régi korból.
