A politikus beszédében felidézte: 1919. április 29-én és 30-án, a francia megszállók távozását követően érkeztek Hódmezővásárhelyre a román királyi hadsereg katonái. Néhány hónappal később, július 25-én egy magyar származású román hadnagy, Berényi László felhozatta a városháza börtönéből a korábban ártatlanul bebörtönzött polgárokat, majd az egymáshoz kötözött emberekkel egy szakasznyi katona kíséretében elindultak a város határába. A menetet rémülten figyelők közül a tiszt többeket is belöketett a halálmenetbe. A Hódmezővásárhelytől hat kilométerre lévő egyik tanyánál megálltak, ahol a román katonák gépfegyverrel halomra lőtték a csoportba állított foglyokat. A tömeggyilkosság áldozatainak csaknem negyven százaléka harminc év alatti volt.
A kivégzettek túlnyomó többsége szegény sorban élt, földművesek, iparosok voltak. A történészeknek 47 férfit sikerült azonosítaniuk, többségük hódmezővásárhelyi volt, s akadtak köztük mártélyiak is, az ismeretlenül maradt áldozatok pedig feltehetően nem helybéli vöröskatonák lehettek – mondta Koszó. A véres holttesteket a tanya mellett temették el, exhumálásukra a tömeggyilkosság után bő egy héttel került sor. Ezt követően temethették el a családtagok a város temetőiben a tömeggyilkosság áldozatait – tudatta az alpolgármester. Később Berényi Lászlót és egy társát a román városparancsnok kiadta a feldühödött helybélieknek, akik kivégezték, majd jeltelen sírba temették őket – tette hozzá.
(MTI)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
