Még június végén írtuk meg, hogy hat irányítóközpontot – a ceglédit, a berettyóújfaluit, a bajait, a vácit, a mátészalkait és a sátoraljaújhelyit – zárnak be a nyár folyamán az OMSZ-nél. Győrfi Pál szóvivő akkor azt nyilatkozta, hogy az ügyben semmi újdonság nincs, minden az előre eltervezett ütem szerint zajlik. Az egészségügyi tárca szintén igyekezett megnyugtatni a kedélyeket. Hangsúlyozták, nem megszüntetésről, hanem centralizálásról van szó. – A technikai fejlődés tette és teszi lehetővé, hogy az irányítóközpontok számát az OMSZ tovább csökkentse. A centralizálás egyértelműen gyorsabb és hatékonyabb munkaszervezést jelent – magyarázta lapunknak június végén a minisztérium sajtóirodája.
Arról, hogy az átszervezés mennyire nem hozott hatékony munkaszervezést, a lapunkkal megismertetett felvételek tanúskodnak.
Az átszervezés egyik lépése az volt, hogy a közép-magyarországi régióban a nappali és éjszakai mentésírányítást szétválasztották. Korábban a budapesti, a ceglédi és a váci központok 24 órában irányították a területileg illetékes mentést, július elsejétől azonban a két vidéki város központja este hét és reggel hét óra között csak telefonügyeletet tart. Este hét után a régió összes hívása a budapesti központba fut be, ahol döntenek a mentési feladatok elosztásáról.
Előfordul azonban, hogy a hívások egy részét nem a fővárosban, hanem a két kisebb, vidéki irányítóközpontban fogadják, ilyenkor a felvett feladatot továbbítaniuk kell Budapestre, mert éjszaka nincs döntési jogkörük. Ezután a fővárosban döntenek arról, hogy a vidéken rögzített feladatot melyik kocsi lássa el. Ebből az látszik, hogy az éjszakai irányítás – a túlbonyolított belső kommunikáció miatt – komoly késéseket eredményez a mentésben.
Az egyik hangfelvétel budapesti irányítóközponti munkatársak mentésszervezéssel kapcsolatos beszélgetéseibe enged betekintést. Az egyik esetben – a szó szerinti szöveget a személyiségi jogok védelmében nem közöljük – egy vidéki „ügyeletes” kereste telefonon a budapesti kollégát, hogy az általa felvett feladatot továbbadja a központnak. Az ottani irányító viszont éppen neki akart adni egy azonnal elvégzendő mentést. A fővárosi munkatárs azonban – miután nem rendelkezett a konkrét esetben helyismerettel – tájékozatlan volt a riasztható kocsik helyzetéről, percekig döntésképtelen volt, ami végül hibás döntést eredményezett. Emiatt egy életveszélyben lévő személyhez csak komoly késéssel érkezett megfelelő segítség. A beszélgetésből nem derül ki, hogy az illető életben maradt-e, vagy sem.
Egy másik, felvételen rögzített esetben a budapesti központ tévesen, rossz helyre kapcsolt egy bejelentőt, aki csak hosszú percek alatt tudta megértetni a vidéki munkatárssal, hogy hol várja szívbeteg, fulladó ismerőséhez az azonnali segítséget. Kiderül azonban, hogy a beteg nem a kapcsolt központhoz, hanem egy attól száz kilométerre levő, másik állomáshoz tartozik. Emiatt újabb telefonbeszélgetésekre volt szükség ahhoz, hogy a mentőkocsi végre elindulhasson a beteghez. Az eredeti bejelentés és a helyszínre indulás között ismételten sok idő telt el, kockáztatva ezzel a beteg életét. Ezen kívül más, a káoszt igazoló hanganyagokkat is meghallgathattunk.
Korábbi cikkükben egy neve elhallgatását kérő diszpécser azt nyilatkozta: nap mint nap szembesülnie kell vele, hogy a nem megfelelő mentésirányítás emberéleteket követel. Az általa elmondottakról megkérdeztük Győrfi Pál véleményét is, és a mentők szóvivője akkor azt mondta: a hívásfogadó központnak a helyszíntől távolabbi elhelyezkedése nem rontja az ellátás színvonalát. A betegekhez továbbra is a szükséges helyismerettel rendelkező, a helyszínhez a legközelebbi mentőegységet riasztják.
Mentőfórumokon köröztetnek egy álnéven aláírt levelet is, amelyben az olvasható: legkevesebb négy-öt percet vesz igénybe, amíg a feladatot átadják az irányítócsoportból a kivonuló mentőegységnek egy vidéki állomásra. Ez arról is beszámolt, hogy annyi panasz még soha nem érkezett a mentőszolgálathoz intézmények és magánszemélyek részéről az irányítás tevékenységére vonatkozóan, mint az utóbbi időszakban.
Az OMSZ főigazgató-helyettese, Simon Marianna egy idén július 28-án kelt belső hírlevélben reagált a mentődolgozóknak a számos beérkezett jelentéssel kapcsolatban. A főigazgató-helyettes így írt: „Őszintén jeleznem kell, hogy ha a kivonuló egységek hibáit elkezdjük jelentgetni, (...) akkor többoldalnyi anyagot tudnánk összeírni.” A levelet azzal fejezte be: „Szeretném azt a szokást megszüntetni, mely szerint a kivonuló mentőegység azt vizsgálja, jogos vagy nem jogos az irányítás által adott utasítás.”
Toma Lajos, a Mentők Önálló Szekszervezetének (MÖSZ) elnöke lapunknak úgy reagált: a konkrét eseteteket nem ismerik, és nem is kívánnak mentésszakmai kérdésekben állást foglalni. Azt azonban elmondta: sajnálatosnak tartják, hogy a mentődolgozóknak nem hivatalos eszközökhöz (névtelen levél, hangfelvétel) kell nyúlniuk, hogy több irányból szorongatott helyzetükre felhívják az illetékesek figyelmét. A MÖSZ szerint a feltételek hiányát az is mutatja, hogy a kormány bár utólag megpróbált a mentésirányítás fejlesztésére 4,1 milliárd forintot biztosítani uniós pályázatokkal, de a tendert a kiírás után rövid idővel visszavonták, és ismételt megjelenéséről nincs tudomásuk.
Győrfi Pál, az OMSZ szóvivője tegnapi megkeresésünkre azt írta, hogy szüksége lenne az általunk említett hangfelvételekre, mert ezek hiányában csak annyit közölhet: amennyiben konkrét adatokkal alátámasztjuk a leírtakat, az OMSZ azonnali vizsgálatot indít, hogy az esetleges hibára vagy mulasztásra fény derüljön. Győrfi hozzátette: a hívásfogadó, mentésirányító rendszer korszerűsítése 2010-re készül el, de már idén október 31-ig az összes mentő csatlakozik az úgynevezett EDR-rendszerhez, amely a mentőkocsik helyzet-meghatározását, mozgásának követését is lehetővé teszi. A mostani többszöri, esetleg akár végzetes hibákra azonban nem kaptunk magyarázatot.
(Magyar Nemzet)
