Az 1932–33-as éhínség jó néhány nemzedék életére kiterjedően beoltotta a falusi emberekbe a szociális félelmeket, a politikai apátiát és passzivitást. Az éhínség megtörte az ukrán nemzeti elit nemzedéki folyamatosságát. Az éhínség megállította Kelet- és Dél-Ukrajna városainak „ukránosodását”, mert a lakosság pótlása túlnyomó részben oroszországi bevándorlás révén valósult meg. Az éhínség következményei egészen a Szovjetunió felbomlásáig kitapinthatóak voltak: a fiatalok elmenekültek a falvakból, Ukrajna térképéről ezer település tűnt el – így értékelik a túlélők a szovjet rendszer által szándékkal gerjesztett éhínség időszakát.
„1933-ban, a faluban 600 ember halt meg, a porták többségének volt halottja. Volt, akit koporsóban temettek el, de másoknak még ez sem jutott. A termés jó volt, de a portákat járták a különleges gabonabegyűjtő brigádok, és botjaikkal mindent feltúrtak a gabona után kutatva. Én a kemencén feküdtem, és alattam volt a kenyérnekvaló. Lekergettek a kemencéről, és elvették a gabonát. Az emberek mindent megettek, hogy túléljék: ledarálták a kukoricacsutkát, akácvirágból főztek levest, megették a tavalyról maradt rothadt krumplit” – emlékszik egy túlélő a törvénytelenül hatalomra került szovjet-orosz baloldali párt rémtetteire.
Ukrajnában, amely a múlt században a Szovjetunió egyik legfőbb gabonatermelő területe volt, háromszor pusztított éhínség, mindhárom az 1917-es bolsevik puccs után. Az első csapás 1921–1922-ben, a második 1932–1933-ban, a harmadik 1946–1947-ben következett be. A legpusztítóbb a 75 évvel ezelőtti volt, amikor az ukrán falusi lakosság egyötöde halt meg. Összesen 7 millió ember vesztette életét, köztük 3 millió gyermek. A történészek a legfőbb okok közé sorolják az erőszakos kollektivizálást, a tehetősebb parasztok deportálását, illetve a kötelező beszolgáltatást.
A megemlékezésen Hartyányi Jaroszlava elmondta: a kiolthatatlan láng nevű akció áprilisban indult Ausztráliából. Magyarországra Horvátországból érkezett a láng, innen Görögországba indul tovább három nap múlva – fűzte hozzá. A láng azt szimbolizálja, hogy az ukrán nemzet él, őrzi keservesen kivívott függetlenségét – mutatott rá. Az ukrán önkormányzat elnöke köszönetet mondott azért, hogy 2003-ban a magyar parlament szolidaritást vállalt az ukrán néppel, egyúttal kimondta, hogy az 1932–33-as éhínség szervezett, szándékos népirtás volt.
„Ne csak időben, de a lelkünkben is haladjuk meg a 20. századot. Figyelmeztetnünk kell minden pillanatban nemcsak a jelen, de a jövő generációt is, hogy ezt nem lehet, nem szabad megismételni” – hangsúlyozta Szili Katalin.
(MTI, ukrajinci.ue)
origo.hu
Gulyás Gergely keményen helyretette Karácsony Gergelyt
