1947. február 25-én tartóztatták le orosz katonák az utcán Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, a kor demokratikus közéletének meghatározó alakját. Elhurcolásának napja az Orbán-kormány által kezdeményezett és az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata alapján a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. A jogtalanul elfogott polgári gondolkodású politikust a Szovjetunióba hurcolták, és csak hosszú évekkel később térhetett haza Magyarországra. 1955 novemberében szabadult a fogságból Kovács Béla és Olofsson Placid is.
A kommunizmus áldozatainak emléknapján korunk talán leghitelesebb és egyben legidősebb magyar kommunizmustúlélője, a 93 esztendős Olofsson Placid atya emlékezik a Gulagon eltöltött időszak mindennapi történéseire a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban február 25-én, szerdán 17 órakor. Az idős pap jámbor derűvel szemléli a múlt borzalmait, mint mondja: „Én még itt vagyok, de hol van már a Szovjetunió?”
A hazafelé tartó 12 napos úton Placid atya mellett Kovács Béla feküdt egy szalmazsákon. Az akkor még ifjú pap és az agyongyötört egykori politikus sokat beszélgettek. Kovács Béla hazaérkezése után néhány évvel meghalt; Olofsson Placid viszont szerencsére mind a mai napig köztünk van.
E nap alkalmából országszerte több szervezet is tart megemlékezést. Budapesten szerda délelőtt 11 órakor a Magyarok Házában tartanak előadásokat, majd a Magyarok Világszövetsége székházának falán megkoszorúzzák Kovács Béla kisgazdapárti politikus emléktábláját. Csütörtökön este hatkor pedig a XI. kerületi Gazdagréti Közösségi Házban műsoros est kezdődik, ahol többek között Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő, a Magyar Nemzet munkatársa, a 17-es választókerület fideszes kulturális tagozatvezetője tart előadást.
(mult-kor.hu/MNO)
