A húsvétot megelőző negyvennapos böjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre, annak érdekében, hogy felkészülhessenek a húsvétnak, Jézus Krisztus feltámadásának a megünneplésére. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánatot, a megtisztulást, az áldozatot és a könyörgést fejezi ki, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását.
Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők korábban a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán – és nagyböjt első vasárnapján – keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
Hamvazószerdán szigorú böjtöt tartanak a hívek, azaz nem esznek húst, és a háromszori étkezésből csak egyszer laknak jól. A nyugati rítusú egyházban ma két szigorú böjti nap van hústilalommal egybekötve, hamvazószerdán kívül nagypéntek. E két napon a betöltött l8. életévtől a megkezdett 60. életévig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer jóllakni, a betöltött l4. életévtől pedig nem szabad húseledelt fogyasztani.
Kötelező a hústól való megtartóztatás nagyböjt péntekjein a betöltött l4 évtől. Az év többi péntekje egyszerű bűnbánati nap, amikor vagy hústól való tartózkodással, vagy egyéb jócselekedettel tehetnek eleget a vallásukat gyakorlók a bűnbánati fegyelemnek. A Szentírás szerint negyven napig tartott Jézus Krisztus pusztai tartózkodása is, és Jónás próféta szintén negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.
(MTI)
origo.hu
Kapu Tibor nem véletlenül indult útnak – ezt kevesen tudják
