Bokros Lajos indításával az MDF búcsút mond a 2004-es európai parlamenti kampánya óta alkalmazott stratégiájának, mely kiemelt célként kezelte a Fidesz mérsékelt választóinak elhódítását. A 2004-ben és 2006-ban is sikeres „új jobboldal” és „európai konzervatív” jelszavak a liberális pénzügypolitikus jelölésével immár nem értelmezhetők (sikeres kampány után az MDF európai néppárti frakciótagságának megújítása is kérdéses lehet). Ezzel véglegesnek tűnik a retorikai fordulat, melynek keretében az MDF a középosztály érdekvédelme helyett a radikális reformok pártjaként határozza meg magát – szerepel az elemzésben.
A váltással az MDF-nek nincs vesztenivalója. Egyrészt a párt tartósan a parlamenti küszöb alatt szerepel a közvélemény-kutatásokban, a közbeszédben egyre kevesebben számolnak bejutásra esélyes erőként vele. Másrészt a többi párttal összehasonlítva a kis párt rendelkezik a szociológiai, demográfiai és értékválasztási szempontból legkevésbé karakteres választói bázissal. Így az MDF kommunikációs stratégiájának nem szabnak határt egyértelmű ideológiai keretek.
Ha Bokros Lajos elfogadja a listavezetői helyet, akkor az MDF elsősorban az SZDSZ-től vihet el szavazatokat. Bár a volt pénzügyminiszter megítélése a magyar nyilvánosságban ellentmondásos, az elsősorban nagyvárosi, liberális gazdaságpolitikát pártoló, technokrata értékrendű választók számára vonzó alternatíva lehet. E célcsoportok azonban egybeesnek az SZDSZ potenciális szavazóival. Az MDF-nek már 2008 áprilisa, a szabad demokraták koalícióból való kilépése óta a liberálisokkal kell küzdenie a hiteles ellenzéki kis párt szerepének megszerzéséért, így a szocialista kormánnyal ellenszenvező, ám a Fideszt sem támogató választók szimpátiájáért. Az EP-kampány ezért könnyen a „reformpárti” MDF és a régóta hasonló retorikát alkalmazó SZDSZ túlélési versenye lehet – zárul az elemzés.
(MNO)
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
