Vita a kártérítésről: az OMSZ rendkívüli időjárásról beszél

Magas volt a víztartalma és az átlagosnál vastagabban rakódott le a hó, ezért okozott károkat januárban Zala és Veszprém megyében – ez derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat szakmai értékeléséből, amelyet kedden juttattak el a távirati irodához.

Annak ellenére, hogy a január 27–28-án Vas és Zala megyében leesett hó nem volt kiemelkedő mennyiségű, az úgynevezett tapadóhó-lerakódás az átlagosnál lényegesen vastagabb, víztartalma pedig a legnagyobb volt az elemzett zúzmaramegfigyelések tekintetében – közölte a szolgálat. Január végén a Nyugat-Dunántúl több mint 120 településén, több helyen napokig nem volt áram, ezért akadozott a vízellátás is, mert több esetben elszakadtak a vezetékek a rájuk tapadó hó miatt, vagy a hó súlya miatt kidőlt fák kárt tettek az elektromos hálózatban.

Az áramkimaradás a legsúlyosabban Zala megyét érintette: 58 településen nem volt villany, de Vas és Veszprém megyében is számos településen hasonló gondokkal szembesültek. Több helyen nem volt víz, mert az áramhiány miatt nem működnek a szivattyúk, a központi fűtéssel ellátott házakban szintén emiatt nem tudtak fűteni. Az áramkimaradás mintegy 100 ezer embert érintett, 20 ezer háztartásban több mint 24 órán keresztül nem volt sem víz-, sem áramszolgáltatás.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) szakmai értékelésének azért van jelentősége, mert vita alakult ki a kártérítési felelősség kérdésében a térség károsult lakói és az elektromos szolgáltató cég között. A szakelemzésben arra hívták fel a figyelmet, hogy a „rendkívüli, extrém időjárási körülmény jelentését, magyarázatát semmilyen jogszabály vagy törvény nem határozza meg, nem definiálja”. Mint írták, a klimatológiai gyakorlatban általában a kis valószínűséggel előforduló eseményeket tekintik szélsőségesnek.

A közlemény szerint a legközelebbi, a szentgotthárdi meteorológiai mérőállomás adatainak elemzéséből az derült ki: a január 28-án tapasztalt lerakódás az átlagosnál lényegesen vastagabb volt, víztartalma pedig az eddigi legnagyobb az 1983-tól elemzett zúzmaramegfigyelések között. A lerakódott vízmennyiséggel összefüggésben a hó sűrűségének értéke is igen magas volt, csaknem a duplája annak, amely a magas víztartalmú események sorában következik. A szolgálat úgynevezett visszatérési periódusbecslést is készített: eszerint „kevesebb mint 50 év alatt átlagosan egyszer fordul elő hasonló mértékű lerakódás”.

(MTI)