Az intézet elemzése szerint 1991-ben a „sosem hívők” aránya a fiatalabb generációk körében 36 százalékot tett ki, a középkorúaknál ennél magasabb volt. A „mindig is hívők” aránya viszont a fiatalabb generációk felé haladva megfeleződött. Tavaly a 38 év alatti generáció körében az előbbiek aránya 31 százalék, az utóbbiaké 34 százalék volt.
Mint írták, a sosem hívők aránya a férfiak körében mindig is magasabb volt, és a rendszerváltás óta növekedett is 26-ról 33 százalékra. A nők körében a szekularizáció kevésbé és a férfiakhoz képest megkésve éreztette a hatását, a sosem hívők aránya mindvégig 15 százalék körül alakult, a mindig is hívőké pedig 60-ról 45 százalékra csökkent.
Az iskolázatlanok és a diplomások körében változatlanul kisebb a sosem hívők, és magasabb a mindig is hívők aránya, mint a szakmunkás végzettségűek és az érettségivel rendelkezők között – jegyezték meg. Az összegzés készítői a rendszerváltás előtti „szekularizációs nyomás státuszfüggőségére” vezetik vissza, hogy 2008-ban csak az 55 év felettiek körében volt megfigyelhető: a magasabb végzettségűek felé haladva trendszerűen csökken a vallásosak részaránya.
1991-ben még azt állapították meg, hogy a hitüket elhagyók aránya az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezőktől a diplomásokig haladva 4-ről 18 százalékra nőtt, 2008-ban ilyen összefüggés már nem volt tapasztalható. A felmérést a Tárki a Nemzetközi Társadalmi Felmérés Program (International Social Survey Programme, ISSP) vallásosság modulja 1991-es és 2008-as programjának keretében végezte.
(MTI)
