„Egy turista mit tehet?”

Ha az emberek hétköznapjait megkeserítő dolgokból szemezgetünk, akkor mindenképpen figyelemre méltó az alábbi történet. A tehetetlen „ügyfél” esete, aki belekerül egy rendszerbe, amely tőle függetlenül működik, és a legcsekélyebb ráhatása sincs a végkifejletre. Egy lehetősége van, ha fizet. Még akkor is, ha teljesen jogtalannak tartja a multi követelését, ami időközben már egy behajtónál landolt.

Az események egy szerződéskötéssel indultak. Az ügyfél limitált, 1 gigabyte mennyiségű internetszolgáltatást vásárolt az egyik legnagyobb magyarországi telekommunikációs cégtől. A szerződésben vállalta, hogy ennek túllépéséért külön fog fizetni, ha sor kerül rá. Az első pár hónap kisebb elérhetőségi problémái után folyamatosan túlfogyasztást tartalmazó számlákat hozott a postás. Az ügyfél – mit tehetett volna – fizetett, nem tett fel kérdéseket. Igaz, nem is nagyon tudott volna, mert a korábbi problémákra is csak azt a semmitmondó telefonos választ kapta, hogy azért nincs kapcsolat, mert karbantartás van.

A talán túlfejlett igazságérzettel megáldott ügyfélnél akkor „szakadt el a cérna”, amikor számítógépe a védettnek mondott vonal ellenére már annyi „szemetet” gyűjtött össze, hogy egyszerűen használhatatlanná vált. Történt ez 2007 májusában, jött a nyári szabadságolás, a laptopot csak augusztus végére hozta rendbe egy baráti rendszergazda. A túllépésekkel megfejelt számlák viszont erre az időszakra is rendben megérkeztek. Az ügyfél nem fizetett, de elektronikus levélben jelezte a problémát és fogyasztási részletezőket kért. Ezek meg is érkeztek, a multi szervere a nyárra is igazán lendületes internethasználatot mutatott, olyan mennyiségű byte volt egyes napokra regisztrálva, ami az ügyfél által megkérdezett szakemberek szerint csak filmek le- és feltöltésével érhető el. Nos, mondanunk sem kell, az ügyfél korábban sem erre használta az internetet. (Hozzáértők szerint a vonallopás esete is kizárt, az ügyfél szomszédai idős emberek, a cég által felszerelt dobozhoz sem nyúlt senki.)

Személyes találkozás lehetőségének hiányában tovább folytatódott a levelezés, a multi ismételten elküldte a napi bontású részletezőket, az ügyfél pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérdéses hónapokra az alapdíjakat kifizeti, de a túlfogyasztást nem. Viszont hiába kért a kifizetetlen alapdíjakról számlát, csak a pótlékokkal megemelt összegről érkeztek csekkek. Ne is szaporítsuk tovább a szót, végül az ügy megjárta a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot is, a multi követelése pedig 2008 végére egy behajtócégnél landolt.

A hatóság ezt a fogyasztót nem védi

Kathy Attila fogyasztóvédelmi szóvivő telefonos megkeresésre is csak a hatóság korábbi, írásban is közölt álláspontját tudta megerősíteni: ők nem illetékesek, „nincs ügydöntő hatáskörük a fizetési kötelezettség vonatkozásában”, az ügyfélnek nincs más lehetősége, mint hogy polgári perben érvényesítse az igazát. Kathy szerint ebben a vitában, különösen az uniós jogharmonizáció után, egy közigazgatási hatóság nem dönthet. Még hozzátette, hogy hasonló problémákkal találkoztak már, de a megoldást a bíróságon kell keresni.

Tyúkper vagy behajtás?

Mivel a multi követelésének összege nem egészen 30 ezer forint, az ügyfél a peres út lehetőségét nem vette igénybe. A szolgáltató pedig a bevett gyakorlatnak megfelelően, mint kétes követelést, a 30 ezer forintot sok más hasonlóval együtt csomagban eladta vagy kezelésre kiadta Magyarország egyik legnagyobb behajtócégének. (Az ügyfél fel is vette a cég munkatársával a kapcsolatot, jelezvén, hogy az alapdíjakat szándékában áll kifizetni, de ajánlatát elutasították.) A hazánkban 15 éve megjelenő, 23 európai országban működő cég ügyvezető igazgatója, megismervén a történetet, néhány részletet elmondott a továbbiakról. Mindenekelőtt leszögezte, hogy az érvényben lévő szabályozás szerint nem tárgyalhatnak a követelés összegéről, amit valóban csomagban vettek meg. Nem is feladatuk vizsgálni annak jogos voltát, hiszen ezért a szerződésben az eladó szavatol. Felfalusi Péter ügyvezető igazgató ismertette az „ügymenetet” is. Ezek szerint a felszólító levelek és telefonok (a szám kizárólag törvényes úton beszerezve!) után személyes megkereséssel próbálkoznak. „Terepen” dolgozó munkatársaik erkölcsi bizonyítvánnyal és legalább érettségivel kell, hogy rendelkezzenek. Jó kommunikációs készségük mellett kitért arra is, hogy a behajtók legalább fele nő, talán éppen a várható atrocitások miatt. Mert ilyenek előfordulnak, vannak olyan utcák, településrészek, ahova ki sem küldik a kollégákat. Felfalusi azt is hangsúlyozta, hogy még „kvázi” kényszerítő megoldásokat sem használnak és azt szeretnék elérni, hogy a követeléskezelés engedélyhez kötött tevékenység legyen Magyarországon.

A 90 napig tartó „próbálkozás” sikertelensége után, kezelés esetén javaslatot tesznek a továbbiakra. Ez lehet a „hirdetményi kézbesítés”, amikor a tartozásról szóló dokumentumot kifüggesztik az illetékes önkormányzat hirdetőfalára, de javasolhatják a polgári peres eljárást is, a megvásárolt követelések esetén pedig maguk fordulhatnak a bírósághoz. Ekkor már vélhetően egy olyan, jóval magasabb összegért perelnek, amely tartalmazza a költségeiket is.

Ezek után egy értelmiségi körökben ismert sláger szövege juthat az ember eszébe: „Egy turista mit tehet?! Örül neki, hogy itt lehet…”