Verbális válságkezelés

Mást mutatnak a szavak, és megint mást a tettek. Bár szinte naponta a munkahelyek megmentését ígéri a kormány, az erre elkülönített pénzeknek valójában csak a töredékét fizették ki az érintetteknek. A szóbeli válságkezelésnek meg is van az eredménye: április végére tizenöt éve nem látott mélypontot ért el hazánkban a munkanélküliség.

Nem véletlen, hogy láthatatlan a kormányzati kommunikációban hónapok óta ütőkártyaként szereplő munkahelymegőrző programok hatása. Miközben döbbenetesen gyorsan, az elmúlt évben egynegyedével növekedett hazánkban a munkanélküliek aránya, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkahelymegőrző forrásaiból csak alig jutott valami a szorult helyzetbe került, és sikeresen pályázó néhány száz vállalkozó számlájára. A foglalkoztatottak száma immár történelmi mélypontra zuhant: a munkaképes korú lakosság kevesebb mint fele dolgozott áprilisban – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tegnap közölt adataiból.

A friss számok szerint éves összehasonlításban, az idei február–áprilisi időszakban 88 ezer fővel nőtt az állástalanok száma, s ennek nyomán a munkanélküliségi ráta 9,9 százalékra emelkedett, ami 15 éves csúcsot jelent. Bár a hivatalos kormányzati kommunikáció a nem túl szívderítő helyzetet szívesen varrja a világgazdasági válság nyakába, látni kell, hogy a munkanélküliek száma tulajdonképpen 2003 óta folyamatosan emelkedik. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) legfrissebb kimutatásai szerint a munkaügyi hivatalok már 569 ezer álláskeresőt tartottak nyilván, vagyis a hivatalhoz az egy évvel ezelőtti időszakkal összehasonlítva 28,5 százalékkal, azaz 126 ezer fővel több állástalan fordult segítségért – számolt be a pénteki Magyar Nemzet, amelyből további részleteket is megtudhat az ügyről.