A Fidesz parlamenti frakcióvezetője hangoztatta: akkor érezhetjük át az ünnep igazi jelentőségét, ha végre szalonképtelenek lesznek azok a vélemények, amelyek 1956-ról elítélően fogalmaznak, és amikor végre szalonképtelenek lesznek azok a politikusok, „akik fennhangon dicsőítenek egy diktatúrát, és a diktatúra elleni küzdelmet rossznak állítják be”. 1956. október 23-a a szabadságért vívott küzdelem, a hazugság ellen vívott küzdelem, a becsületes életért vívott küzdelem ünnepe – mondta a szónok, hozzátéve, hogy a mai napig vannak olyan emberek, akik számára 1956 nem forradalom, hanem „a szocializmus elleni összeesküvés”.
A politikus szerint addig nem beszélhetünk nemzeti ünnepről, amíg funkcióban vannak olyan emberek, akik tagadják ennek az ünnepnek a jelentőségét. Holott „még ma a magyar Országgyűlésben is van olyan képviselő, aki számára 1956 nem szabadságharc, hanem nyilas keretlegények antiszemita randalírozása”. Hogyan sáfárkodtunk 1956 örökségével? – tette fel a kérdést. Hiszen azt látjuk húsz évvel a rendszerváltás után, hogy ma is sokan kételkednek a demokráciában, sokan kételkednek abban, hogy megéri Magyarországon becsületesen élni, sokan kételkednek abban, hogy lehet-e egyáltalán szabadon élni. „Magyarország ma boldogtalan ország, mert elvették az emberek hitét” – mondta.
Elvették a hitüket, hogy jobb lehet a sorsuk, hiszen azt láthatják, hogy sok esetben a hazugság, a gáncsoskodás, a becstelen életvitel vezet sikerre, a becsületes élet pedig a sikertelenséghez. A hitet kell visszaadnunk, hogy méltók legyünk 1956 és 1989 szelleméhez. Navracsics Tibor rámutatott: ahogy 1956 és 1989 a változást képviselte, úgy most is változásnak kell következnie. A változáshoz olyan emberek kellenek, akik tudják, hogy Magyarországnak van jövőképe. Részt kell venni a változásban, elő kell idézni a változást, „hogy Magyarországon ismét a szabad, őszinte és becsületes életnek legyen értelme” – hangoztatta a politikus.
(MTI)
