Hinni újra az égi szeretetben

Legyen karácsonyi ünneplésünk minél betlehemibb, vagyis minél egyszerűbb, eszköztelenebb – ajánlja Veres András katolikus püspök. A szombathelyi megyés főpásztor úgy véli, lassanként felülkerekedik majd a közéletben a józanság. A 2006-os választások után szomorúságát fejezte ki a többségi választói akarat iránya miatt, most azt mondja: még ő sem gondolta, hogy ekkora csőd szakad az emberek nyakába. Az ünnep alkalmat ad arra, hogy újragondoljuk az élet igazi értelmét, hogy vágyakozzunk a lelki javakra, és közelebb húzódjunk egymáshoz anélkül, hogy meg kellene békélnünk az ország hanyatlásával.

– Püspök úr! A meteorológia évről évre megbízhatóbban jósolja meg, hogy fehér vagy fekete lesz-e a karácsony. De mi segíthet minket abban, hogy ennek a keresztény ünnepnek az értelme, jelentősége a tartós gondok között is beragyoghassa a lelkünket?
– Ott lesz igazán méltó a karácsonyi ünneplés, ahol nem az ajándékozásé a fő szerep. Maga Jézus a legnagyobb ajándék. Törekedjünk tehát arra, hogy minél egyszerűbb, minél betlehemibb – vagyis eszköztelenebb – módon éljük meg. Hiszen a Megváltó azért jött, hogy az Atya szeretetéről tanítson és tegyen tanúságot. Ezt a titkot kell nekünk is átelmélkednünk a Lélekre figyelve, s az ebből fakadó békét, örömet kell megosztanunk egymással. Ehhez külső eszközök, tárgyi dolgok keveset adhatnak hozzá. Nem csodálom, hogy egyre több családban születik olyan elhatározás, hogy idén ne vegyenek egymásnak drága karácsonyi ajándékokat, legfeljebb valami jelképeset.

– Amire ön céloz, belső igényből következik, de egyre többen vannak, akik külső kényszer hatására mondanak le szeretteik megajándékozásáról.
– Egyre több család kénytelen szembesülni a rájuk szakadó szegénységgel, és sajnos nem csak az ünnepi pénztárca apadásáról van szó. Sok helyütt még a napi betevő és fűtenivaló előteremtése is kétséges. Lelkiismereti kötelességünk törődni azokkal, akik körülöttünk ekkora nélkülözésben élnek. De ettől még igaz: a mostani, általánosnak mondható elszegényedés is segíthet minket, hogy felfedezzük az ünnep és az élet igazi értelmét, hogy vágyakozzunk a lelki javakra, és közelebb húzódjunk egymáshoz. Persze ezzel semmiképpen nem azt akarom mondani, hogy meg kell békélnünk az ország hanyatlásával.

– Olykor még a velünk élő családtagokat sem könnyű szeretni. Mit tegyen, aki most döbben rá arra, hogy nem élt az adventi időszak spirituális lehetőségeivel, üres a szíve, s csak kimerültséget érez az egész évi hajsza után?
– Remélem, hogy ez nincs így. Bár kétségtelen, hogy szükségesek az egyházi év minősített időszakai a krisztusi titok megünneplésének előkészítésére – olvasható a Magyar Nemzet csütörtöki számában, melyben a teljes interjút is olvashatják.