„Megélhetési” nevelőszülők, utcákon kóborló gyerekek?

Felelőtlen nevelőszülők anyagi haszonszerzés céljából visznek haza állami gondozásban lévő gyermekeket, akik aztán az utcán élnek, kisebb-nagyobb bűncselekményeket követnek el, miközben az ellátásukra kapott pénzt az amúgy is népes családok felélik. A hasonló történetekről szóló hírekből a Pest Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) vezetője szerint egyáltalán nem lehet a nevelőszülői hálózat alkalmatlanságára következtetni. Vannak ilyen esetek, de inkább az ország szegényebb régióiban. A rendszer ki tudja szűrni az alkalmatlanokat, akiktől elveszik a gyerekeket, és megszüntetik nevelőszülői státuszukat is.

Szociológusberkekben ismert kijelentés az, hogy az elesett emberekből legalább annyian élnek meg elég jól, mint ahányan maguk a segítségre szorulók vannak. Ezt támaszthatják alá azok a hírek, amelyek szerint egyes Pest megyei településeken „iparággá” vált, hogy a nevelőszülőségért járó pénzekért tömegével visznek haza az intézetekből állami gondozottakat, akikkel aztán nem törődnek, és akik csak gondot okoznak az adott településen.

Tápiószecsőn például néhány éve jelentkezett ez a probléma, rövid időn belül legalább ötven gyermek érkezett a településre. A polgármester szerint ez komoly gondot okozott a település oktatási intézményeiben, de a közbiztonság is romlott, mert a fiatalok közül egyesek az iskola helyett az utcán lófráltak, és kisebb bűncselekményeket is elkövettek. Incze Sándor úgy látja, azóta nyugvópontra jutott az ügy, a problémás gyerekeket elvitték, tudomása szerint egyikük zárt intézetbe is került. A gyerekeket tömegével „kihelyező” civil szervezet, az Otthon Szociális Szolgáltató vezetője azóta távozott, a szervezet pedig 2009 nyarán a Váci egyházmegyéhez került. A polgármester véleménye az, hogy magával a rendszerrel is baj van, mert előfordulhat az, hogy felelőtlen emberek jutnak lehetőséghez.

Ez a lehetőség forintosítva 68 ezres tiszta bevételt jelent a családi kasszába, amihez még a családi pótlékot is hozzá lehet számítani. Abonyban állítólag ezekre a pénzekre vettek fel hiteleket, melyekből házat bővítettek, és új kocsit vásároltak. A település alpolgármestere, Egedy György szerint mindez úgy történhetett meg, hogy az Otthon Szociális Szolgáltató már említett vezetője olyan keresetigazolásokat adott ki, melyek a család tiszta jövedelmeként tüntették fel a kötelezően a gyerekekre fordítandó összegeket is. Az alpolgármester is fontosnak tartotta megemlíteni azt, hogy különösen a több pénzzel járó sérült gyerekek megjelenése okozott komoly gondokat a település intézményeinek, nem voltak felkészülve rájuk. Egedy szerint azóta itt is normalizálódott a helyzet, elérték azt, hogy egy-egy gyermek érkezése előtt a nevelőszülők érdeklődnek az önkormányzatnál is, hogy az intézmények tudják-e fogadni a gyereket. Abonyban amúgy jelenleg három családotthon és 10 fős nevelőszülői hálózat működik probléma nélkül. Az alpolgármester szavait a helyi Somogyi Imre Általános Iskolában is megerősítették az MNO-nak: a nevelőszülők rendesen fizetik az ebédpénzt, a kirándulások költségeit, a gyerekek tisztán, rendezetten jelennek meg az iskolában.

A rendszer problémáit nem is Pest megyében kell keresni Inotay György szerint. A Pest Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat vezetője az MNO-nak elmondta: „megélhetési nevelőszülőket” leginkább a szegényebb régiókban, Kelet-Magyarországon találunk, de itt is különbséget kell tenni, mert a többség tisztességesen ellátja vállalt feladatait.

Sőt, ennek hagyománya is van: Göncön és környékén már a II. világháború előtt is sokan ezzel egészítették ki szűkös jövedelmeiket. Inotay szerint ezek kiváló nevelőszülők, de létkérdés volt, és ma is az, hogy a családi kasszába kerüljön 2-4 gyerek után az állam pénze. Pest megyében amúgy jelenleg 640 családnál 1200 fiatal él, és 2009 októbere óta mindössze két esetben vettek el egy-egy gyereket a nevelőszülő meg nem engedett nevelési módszerei miatt.

A fél éve hivatalban lévő igazgató is tud a Tápióságban előfordult sajnálatos esetekről, a „gyorstalpalókkal generált nevelőszülőkről”. Szerinte „benne van a rendszerben” ez a lehetőség, de éppen a csekély előfordulás miatt nem jellemző. Amúgy is erős a kontroll, a családokat háromhetente keresi fel a nevelőszülői tanácsadó, negyedévente pedig a gyámi gondozói tanácsadó is megjelenik, aki a pénzügyi részletekre is figyel. Ha például az adott iskola ellátatlanságot jelez a Tegyesz felé, akkor rendesen a körmére néznek a nevelőszülőnek: „részletes számadást” rendelnek el, ami azt jelenti, hogy a gyermekek után kapott ellátmánnyal pontosan el kell tudni számolni, igazolva, hogy az a gyermekekre lett költve. Végső esetben pedig elveszik a gyereket, de a nevelőszülői státusz is könnyen megszűnhet, a vele járó bevételekkel együtt.