Pálinkás: Eleget beszéltek már, cselekvésre van szükség

A legszélesebb körű nemzeti egyetértésre, társadalmi összefogásra van szükség az oktatás ügyében, nem elegendő pusztán a politikai egyetértés – mondta Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke csütörtökön Budapesten a Hogyan lehet a felívelést segítő igazi szárny az oktatás? című konferencia köszöntőjében. • Sólyom: Semennyi pénzt nem szabad sajnálni az oktatástól

Az oktatásnak vannak olyan központi kérdései, amiket feltétlenül meg kell oldanunk, ehhez eljött a cselekvés ideje. „Elég stratégia készült már, elég sok gondolatot megbeszéltünk már ezen a területen, cselekvésre van szükség” – fogalmazott Pálinkás a négytagú, szakértőkből álló Bölcsek Tanácsa által készített Szárny és teher című könyvhöz kapcsolódó konferencián.

Középpontban az oktatás

Az oktatás van a középpontban – mondta a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kijelölt vezetője az oktatás megújításáról tartott konferencián az Akadémián Budapesten csütörtökön.

A Bölcsek Tanácsa Alapítvány által szervezett konferencián Réthelyi Miklós kiemelte: az oktatás mellett az egészségügy, a szociális biztonság, a kultúra és a sport irányításáért felelős minisztériumban minden erejével azon lesz, hogy a különböző területek egymásban szövetségest lássanak. A tárca feladata lesz, hogy biztosítsa az emberek testi, lelki, szellemi jólétének, fejlődésének feltételeit. Az államfő felkérésére a Bölcsek Tanácsa által készített Szárny és teher című tanulmánnyal összhangban a miniszter hangsúlyozta, hogy szükség van a fenntartható fejlődés pedagógiájára, egy új viselkedéskultúrára, közösségformálásra, a demokratikus társdalom működésében való részvételre nevelésre, szociális érzékenységre, küzdőképességre és terhelhetőségre, illetve rendszerben gondolkodásra.

Csermely Péter professzor, a Bölcsek Tanácsának tagja szerint „nemes visszafogottsággal”, a kapkodást elkerülve, az értékeket megőrizve, de alapjaiban kell újjáépíteni a magyar oktatási rendszert. A szakember előadásába elmondta: a tanulmány készítői a valóságból, az iskolák mindennapjaiból indultak ki, és először azt vizsgálták, hogyan változott az iskolát körülvevő világ az elmúlt két évtizedben. A legfontosabb átalakulások közé sorolták az információs robbanást, és annak nyomán az információk ellenőrzésének hangsúlyosabbá válását, az emberi kapcsolatok átalakulását, a közösségek bomlását, az értékrend elbizonytalanodását, a társadalmi különbségek fokozódását, az iskolát érő demográfiai hullámzásokat – ami megjelent a felsőoktatás eltömegesedésében, majd a gyermeklétszám csökkenésében a közoktatásban –, és végül a pedagógusi pálya elértéktelenedését.

A magyar oktatási rendszer hiányosságai közé tartozik a szakember szerint a koncepcionális és konszenzusos stratégia hiánya, a tisztázatlan igazgatási és finanszírozási rendszer és a kudarc-, illetve hátránycentrikus iskolai gyakorlat. Ez utóbbira példaként említette a kutató, hogy szakemberek szerint az egészséges emberi kapcsolatokban, így a tanár-diák viszonyban is 3-5-ször több dicséret, mint szidás van. A magyar pedagógus azonban főként arra kíváncsi, mit nem tanult meg a gyermek, nem arra, hogy mit tud. Ezért aztán főként szidja, esetenként meg is alázza a tanulót, ami törvényszerűen vonja maga után a kudarcok sorozatát.

Csermely Péter fontos feladatnak nevezte a pedagógusok helyzetének átfogó javítását, kezdve a pálya presztízsének, a képzés színvonalának emelésétől a minőségarányos teljesítménybérezésen át a hatékony szakfelügyeleti rendszerig és továbbképzésig. Az előadó megjegyezte, hogy a felmérések szerint egy pedagógus átlagosan heti több mint 60 órát dolgozik, ebből tanítással 20 órát, készüléssel 12 órát, továbbképzéssel 6 órát, adminisztrációval pedig 13 órát foglalkozik, és ez utóbbi elfogadhatatlanul sok.

Egy másik felmérés szerint a tanárokat az elégtelen szülői támogatásnál és az eltúlzott munkaterheknél is sokkal jobban bántja a központi oktatásirányítás kiszámíthatatlansága. A szakember arra figyelmeztetett, hogy nem gyors eredményeket, hanem következetességet kell várni az oktatás irányítóitól, mert lehet, hogy az eredmények csak 10-20 év múlva jelentkeznek. Csermely Péter azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor öt nagy területet emelt ki a nemzeti konzultációk témájaként – a rendet, a gazdaságot, a szociális biztonságot, az egészségügyet és a demokráciát – megjegyezte, hogy azt kéri: kerüljön be a kiemelt nemzeti ügyek közé az oktatás is. A hallgatóság nagy tapssal fogadta az előadó felvetését.

Csapó Benő oktatáskutató előadásában hangsúlyozta, hogy egy jól működő közoktatás óriási lehetőségeket jelent az országnak. Egyes felmérések szerint ha a következő 20 évben a magyar közoktatás színvonala olyan lenne, mint a finn, akkor a nemzeti össztermék, a GDP 584 százalékkal növekedhetne. Jelenleg egy OECD-felmérés szerint a magyar közoktatás stagnál, a természettudományos képzés a fejlett országok átlagánál még kicsivel jobb, a matematikai képzés átlagos, az olvasás és szövegértés azonban átlag alatti. A szakember szerint a pedagógusképzés egyenesen válságban van.

(MTI)