Csak nem maguk is lopni jöttek? – fogadta a megyei internetes oldal munkatársát Csépán a 86 éves Hajdú Mihály. Az idős férfi elmondta: idén már hatszor törtek be hozzájuk és vitték el az értékeiket. Legutóbb négy napja csenték el az összes tyúkot és tíz zsák búzát. A jércéket már az istállóban tartották, hogy ne férjenek hozzájuk, de onnan is sikerült elemelni azokat. Feszítővassal leszakították a lakatot. Hozzátette: mindenki csak nevet rajtuk, hogy másnak nevelik az állatokat. Más eseteket is ismertet: vadonatúj akkumulátort tett például a traktorba, fél nap múlva annak is hűlt helyét találta, de loptak már tőlük gazdasági szerszámokat, ekét is. A darálóról is elemelték a villanymotort, de az öt zsák darát is elvitték – folytatta. Az idős férfi elmondta: a traktorba csak annyi gázolajat tesz, amennyi egy útra elég.
Volt, hogy benne hagyta, akkor rögtön kiszippantották az üzemanyagot. A rendőrök nem találják a tetteseket, de mi tudjuk, kik azok, már az édesapjuk is tolvaj volt – vette át a szót Marika néni, a bácsi felesége. Félünk, hogyne félnénk, de tehetetlenek vagyunk. Mondta is a fiam, ha halljuk, hogy jönnek, ki ne menjünk, mert a végén még mi is kapunk – vázolja a helyzetüket. A fiunk és a lányunk aggódik, hogy mikor ütnek agyon bennünket. „A kutyánk nagyon hamis, de a tolvajokat már meg sem ugatja. Úgy járnak ki és be a házunkba, mintha hazajárnának” – számolt be a könnyeit törölgetve az idős néni.
Mi fog következni ezután? Ránk rúgják az ajtót? Kétségbe vagyunk esve. Hatvan éve itt élünk, most menekülnünk kell. Cserkeszőlőn van egy kis ház, odamegyünk, mert így nem lehet élni. Nehéz elhagyni ezt a helyet, ahol felneveltük a gyermekeinket, ahol hosszú éveken át éltünk. Nem tudom, megszokjuk-e valaha is a másik házban. Amikor idejöttünk, az egyik legszebb ház a miénk volt a faluban. Zárni se kellett az ajtót. Most már enni sincs kedvünk meg élni se. Az idő úgyis ott van már, hogy lejár, nekünk pedig most kell szednünk a sátorfánkat. Elüldöztek innen, de ki mer itt szólni? A polgármester a szomszédunk, azt mondja, hogy védekezzünk. De hogyan tegyük ennyi idősen? – teszi fel a kérdést az idős asszony.
A polgármester elhiszi, hogy történnek lopások, de szerinte az önkormányzathoz kevés bejelentés érkezik ezzel kapcsolatban. Úgy gondolja, a hivatalra kizárólag a közterületen történt tolvajlások tartoznak. Magánterületen az ott élőknek kell védekezniük. Szerinte nem lehet mit tenni, ha egyes lakosok semmit nem tesznek a vagyonbiztonságuk érdekében. A polgárőrök és a településőrök váltott műszakban járják az utcákat egész éjszaka, de nem állíthatnak be minden egyes disznóólba településőrt – mondja. Szerinte biztosítást kellene kötni és olyan riasztót felszerelni, amely közvetlenül a rendőrséggel van kapcsolatban. Ilyen esetekben tetten is érhetik a tolvajokat.
Sajnos nem ritka a településen a tyúklopás, Hajdú Mihályékat is többször megkárosították már – számolt be a lapnak Deák István, a csépai polgárőrség vezetője. Elmondta azt is, hogy fogtak már el tolvajokat, de nem lehetett rájuk bizonyítani, honnan került hozzájuk a jószág. Nehézséget jelent, hogy a lakosság sok esetben nem is jelzi nekünk a tolvajlást. Többször voltak olyanok, akik bár látták a lopást, mégsem mertek tanúskodni. A csépai emberek félnek, nem mernek beszélni. Attól tartanak, ha vallomást tennének, ők lennének a következő áldozat.
(szoljon.hu)
