„A luxusnak azonnali hatállyal vége”

Mindenekelőtt a magyar tulajdonú cégek, kiemelten is a kis- és középvállalkozások finanszírozásában akar nagyot lépni a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) – jelentette ki egyebek mellett a társaságot egyszer már irányító, és nemrégiben újra elnök-vezérigazgatóvá kinevezett Baranyay László. Mint mondta, véget vetnek annak a gyakorlatnak, hogy valaki a személyes luxusát a munkáltatójával fizetteti ki.

Baranyay László közgazdász, a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. (MFB Zrt.) elnök-vezérigazgatója. 1953-ban született Budapesten. 1979-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, közgazdász-tanár képesítést szerzett. 1989–1993-ig a Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi főosztályán dolgozott. 1993-tól 2002-ig a Magyar Fejlesztési Bankban különböző munkaköröket tölt be. Ezen időszak alatt 2001. szeptember és 2002. május között a bank elnök-vezérigazgatója volt. Posztjáról az akkor megalakult új kormány visszahívta, majd az MFB Zrt. igazgatósága rendkívüli felmondással 2002 júniusában megszüntette munkaviszonyát is, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogerősen törvényellenesnek ítélt. 2002–2009-ig az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt.-nél, majd az OTP Garancia Biztosítónál az elnök-vezérigazgató tanácsadója. 2002–2010-ig a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja. Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter 2010. június 17-én nevezte ki az MFB Zrt. elnök-vezérigazgatójává, miután Erős János közös megegyezéssel távozott a bank éléről.

A pénzintézetnél töltött kilenc éve után a Medgyessy-kormány törvényellenesen menesztette a posztjáról, majd Keller Lászlóval az élen nem kevesebb, mint 16 ügyben indítottak ön ellen pereket, eljárásokat és valamennyi ügyben ártatlannak találták. Most, hogy viszszakerült a Magyar Fejlesztési Bank élére, érez-e valamilyen elégtételt?

– Az eljárások kivétel nélkül azzal végződtek, hogy még a nyomozati szakaszban megállapították az alaptalanságukat. A személyes sérelmek nem érdekelnek, de három dolog motivál. Egyrészt, hogy a 2002-ben félbeszakított jó dolgokat folytathassuk, másrészt az ártatlanul meghurcolt kollégáim, a jó ügyet szolgáló energiák újbóli munkára fogása, és végül az igazság, vagyis hogy ne hazudják továbbra is némelyek azt, hogy kilenc számjegyű végkielégítést kaptam.

– Keller László egyébként bocsánatot kért öntől a megalapozatlan vádak miatt?

– Keller úr sosem név szerint jelentett fel, mindig a tisztségemet nevesítette, ami a bátorság egy sajátos neme, utalnék a hamis vád büntető törvénykönyvben foglalt tényállására. Keller úr ma már nem közszereplő, a magam részéről fátyolt borítanék erre a fejezetre.

– Az MFB-hez tartozó állami vállalatoknál most történt hatalomátvétel mikéntje mintha arra utalna, hogy talán mégis maradt önben némi indulat.

– A „hatalomátvétel” a törvényes rend érvényesítése volt, mégpedig szigorúan törvényes módszerekkel, és nem másért, mint a közvagyon védelmében. A megszokott módon jártunk el, senkit sem ért méltánytalanság. A sajtóban jól mutató címekkel és megfogalmazásokkal nem tudok mit kezdeni, én a tények embere vagyok.

– Az rendben van, hogy a leváltott igazgatóknak vissza kellett adniuk autóikat és céges mobiltelefonjaikat, de miért kellett például az Állami Autópálya Kezelő, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő és a Magyar Közút vezetőit azonnali hatállyal kitessékelni az irodájukból, megalázó helyzetbe hozva ezzel őket?

– Pontosan olyan békés átadás-átvétel folyt a nevezett intézményeknél, mint mindenütt másutt. A nevezett vezetők között volt olyan, aki félreértette a jogait, de ők is elég gyorsan visszataláltak a jogszerűség terepére.

– Itt van egy másik példa, az ITD Hungary most menesztett vezérigazgatójáé, Kilián Csabáé. Ő hosszú évek óta dolgozott a cégnél, nem volt érintett a sukorói botrányban sem. Amikor Varga István gazdasági miniszter az idén januárban vezérigazgatónak nevezte ki, csak júniusig vállalta el a megbízást – éppen a várható kormányváltásra hivatkozva. Miért kellett ezt a korrekt hozzáállást azonnali eltávolítással „meghálálni”?

– Az ITD Hungary bonyolult képlet. Idővel részletesen ismertetjük, amit tudni érdemes, de nem fogunk elkapkodni semmit sem.

– Az MFB előtt most óriási feladatok állnak. Az egységesíteni kívánt vagyonpolitikában önöknek kell a hazai gazdaság motorjává válniuk. Melyek a legfontosabb stratégiai elemek, amivel ezt a célt el kívánják érni?

– A kormány döntése értelmében az MFB-nek és a tulajdonosi joggyakorlása alatt álló cégcsoportnak valóban a hazai gazdaság motorjává kell válnia. Ezt ambicionálja az új vezetés minden tagja. Meg fogjuk valósítani a kormány elvárta többi szempontot is: hatékonyságot, az átláthatóságot, a takarékosságot. Ezért hoztuk meg következetesen azt a lépéssorozatot, amelyért ma oly szívesen bírálnak némelyek. Mindenhová felelős vezetőt állítottunk, véget vetve ezzel a felelősség elkenését célzó testületi vezetésnek, és megtakarítva egyúttal sok százmillió forintot. Az átvilágítás után döntünk a cégek hatékonyságát javító intézkedésekről.

– Melyek azok a döntések, amelyeket még ebben az évben meg kívánnak hozni a nem banki tulajdonban lévő gazdasági szektorok érdekében?

– Ma a bankunk nagyon sok olyan hitelformát – úgy mondják: terméket – kínál, amelyet jószerivel senki sem igényel. Át fogjuk alakítani a banki tevékenységet úgy, hogy a valós piaci igényekhez igazodjék. Mindenekelőtt a magyar tulajdonú cégek, kiemelten is a kis- és középvállalkozások finanszírozásában akarunk nagyot lépni.

– Normálisnak tartja, hogy hosszú évek óta 17 egymással párhuzamosan dolgozó állami hálózat felel a gazdaságösztönzésért? A hálózatok közül több most az MFB alá került. Lehet-e számítani egyes cégek összevonására, amit a szakmai szervezetek már régóta sürgetnek?

– Bizonyos strukturális változások is lesznek. A részletekről szólva csak ismételni tudom magamat: nem fogunk elkapkodni semmit sem, például ködös bejelentéseket sem készülünk tenni. A régi reklámtörvényben is elmarasztalt „szédelgő feldicsérés” nem a mi módszerünk.

– Az állami cégek igazgatóságait és felügyelőbizottságait nézve az MFB a látványos karcsúsítás híve. Eddig hány igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságot szüntettek meg?

– Kicsit bonyolult kérdés. A megszűnt igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagságok száma meghaladja a 350-et. Ez a megszűnt megbízatások száma, viszont minden cégben állítottunk új felügyelőbizottságot, s ezzel mintegy 120 tagságot teremtettünk is. Az új tagok abban is különböznek a régiektől, hogy nem kapnak a megbízatásért tiszteletdíjat, ők tehát csak munkát vállaltak. A leépítések éves viszonylatban cirka egymilliárd forintos megtakarítást jelentenek.

– Milyen takarékossági intézkedések lehetségesek még? Megszüntetik-e például Kósa Ferenc korábbi szocialista országgyűlési képviselő fiának egyfős „munkaszervezetét” Japánban, felmondják-e lakásának havi 672 ezer forintos bérleti díját, megszüntetik-e havi 1,4 millió forintos fizetését?

– Felmérjük az összes tevékenységet, és azokat, amelyek nem hatékonyak – például a felesleges párhuzamosságokat – meg fogjuk szüntetni. Ha a japán képviselet nem hozott, hanem vitt, akkor meg kell szüntetni. Mindenütt lesz átvilágítás, és sehol sem kell félnie senkinek sem, aki jó minőségben, szorgalmasan végzi a munkáját. Nem ígérhetek semmiféle szaftos krimit – legfeljebb némely törvénytelenségek leleplezését.

– Miért éppen Pintér Sándor belügyminiszter volt cégének, a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt.-nek adott az MFB most megbízásokat?

– Az őrzés-védelem bizalmi kérdés. A régi biztonsági cégtől a törvények betartásával váltunk meg, az újjal anyagilag kedvezőbb szerződést kötöttünk. Érdekes módon most azok teszik ezt szóvá, akiket nem zavart, hogy az MFB akkori új vezetése 2002-ben bizalmatlan volt a saját tulajdonában álló céggel is, és inkább szétverte, csődbe vitte a Defend Kft.-t, mint hogy foglalkoztatta volna.

– Folytatódik-e az a korábbi gyakorlat, amely kiemelkedő színvonalú fizetést, luxusterepjárót, többmilliós karácsonyi vacsorákat biztosított az állami szféra vezetői részére?

– A Magyar Fejlesztési Bankon belül és a cégcsoport minden tagjánál érvényesítjük az új kormány elvárását. Az ország mai helyzetében a takarékosság elemi követelmény. A magánéletét mindenki úgy éli, ahogyan jónak látja, de az nem helyes, ha valaki a személyes luxusát a munkáltatójával akarja kifizettetni. Ami szükséges az eredményes munkavégzéshez, azt biztosítani kell, de minden egyéb felesleges. A luxusnak azonnali hatállyal vége.

– Mi lesz a távozó vezetők, például Csillag István exminiszter és bankelnök búcsúpénzével?

– A menesztett régi vezetők túlzó igényeinek nem kívánunk engedni. Ez nehéz jogi küzdelem, mert a távozó vezetőknek annyi eszük volt, hogy miközben az ország felvirágoztatása, hogy úgy mondjam, elmaradt, különleges egyéni kedvezményeik jogilag alaposan körül legyenek bástyázva. Még az országgyűlési választás előtt módosították saját és közvetlen munkatársaik szerződéseit. Például a bankban több vezető munkatárs megvette a gyorsított amortizáció pénzügyi módszerével papíron a tényleges piaci értékük alá értékelt luxusautókat, aztán a bank visszabérelte tőlük. De nem szívesen beszélek személyekről, mert itt egy jelenségről van szó. Az állami cég vezetője akkor végzi jól a munkáját, ha a rábízott cég az előírt feladatokat színvonalasan, a lehető legnagyobb társadalmi haszonnal elvégezte. Ha így van, akkor jár a kiemelt anyagi megbecsülés is a vezetőnek. A magyar állami szektor az elmúlt években egyáltalán nem állt a helyzet magaslatán, ezért az állami cégek vezetése megérett a változásra, ráadásul az egyedileg megállapított igen magas lelépési pénzek, akárcsak a korábban élvezett magas jövedelmek, érthetően sértik a társadalom érzékenységét.

Szabó Eszter