Az IMF- és az EU-delegációval megszakadt tárgyalások és Orbán Viktor azon nyilatkozata után, hogy az ősszel befejeződik az IMF-fel való hitelezési kapcsolatunk, éles kritikák fogalmazódtak meg szakértői körökben a kormány magatartásával szemben.
Az első kritika szerint az IMF-fel való szakítás rövid távon jelentős költségeket jelent az ország számára: a forint árfolyama gyengül, ez még nehezebb helyzetbe hozza a devizaadósokat (beleértve a költségvetést is), a kamatláb és a kamatfelár növekszik, tehát az államadósság terhei növekszenek, leminősíthetik az országot, ami jelentősen megnehezíti az újabb államkötvények kibocsátását.
A második kritika alapján súlyos hiba befejezettnek nyilvánítani az IMF-fel való kapcsolatot, hiszen vissza kell fizetnünk a felvett hiteleket, illetve folyamatosan további külső forrásokra van szükségünk, amelyeket a legkedvezőbben az IMF révén tudunk elérni.
A harmadik szerint felesleges az IMF-re haragudni, ő csak jót akart nekünk, csupa olyan dolgot követelt meg, amely nekünk is érdekünk lenne: az államháztartási hiány további csökkentése, a szerkezeti reformok elindítása, az állami vállalatok támogatásának csökkentése, a nagy elosztási rendszerek reformja. Végül a parlament által megszavazott bankadó eltúlzott méretű és rossz konstrukciójú, ezért rontja növekedési esélyeinket, a hitelezés megdrágulásához vezet.
A kormánynak minden energiáját összpontosítani kell
A Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója szerint a négy pontból az első bizonnyal helytálló: a tárgyalások megszakadása és az IMF kitessékelése rövid távon súlyos terheket ró az országra. Éppen ezért a magyar kormánynak minden energiáját arra kell összpontosítania, hogy miként tudja pénzügyileg menedzselni a következő fél-egy esztendőt. Az eddig is igen szűkös mozgástér most még jobban beszűkül, tehát további egyensúlyjavító intézkedésekre van szükség a 29 ponton túl is. Továbbá új finanszírozási forrásokat kell keresni a világban, elsősorban a feltörekvő országokból.
Nincs igazuk a kritikusoknak
A második pont vonatkozásában azonban már nincs igazuk a kritikusoknak – véli Mellár Tamás. Az ország alapvető érdeke, hogy középtávon saját lábra állítsa a gazdaságot, hogy ne legyen szükség folyamatosan külső források bevonására. Ehhez elsősorban a költségvetés elsődleges szintű többletét kell elérni, hogy az adósságállomány csökkenthető legyen. Emellett a növekedés súlypontját a hazai tulajdontöbbségű vállalkozásokra kell helyezni, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya ne generáljon újabb adósságokat. Csak a pénzügyi stabilitás és önállóság bázisán képzelhető el sikeres gazdasági modernizáció és felzárkózás. Azt is mondhatjuk, hogy ezért a lehetőségért kell vállalnunk az első pontban jelzett rövid távú költségeket – mondta el.
Sokan sokféleképpen értékelték
Felhívta a figyelmet arra, hogy az IMF stabilizációs és modernizációs programjainak értékelése több ezer oldalra tehető. Sokan sokféleképpen értékelték, többek között olyan Nobel-díjas közgazdászok is súlyos kritikával illették az IMF szakmai programjait, mint J. Stiglitz vagy P. Krugman. Érdemes azonban egy tényt hangsúlyozni: eddig még egyetlen ország sem hajtott végre sikeres stabilizációt és felzárkózást az IMF tanácsai és felügyelete mellett. A washingtoni konszenzus és a magánnyugdíj-pénztárak elhibázott koncepcióját maguk az érintettek is beismerték. Mindazonáltal a nagy elosztási rendszerek reformját haladéktalanul meg kell kezdenie a kormánynak, mert a hiányok további finanszírozására nincsen mód – írja közleményében Mellár.
A bankadó lényegesen nem rontja a gazdasági növekedés esélyeit, mert a kereskedelmi bankok nem játszottak meghatározó szerepet a hazai kis- és középvállalkozások finanszírozásában. Bár a terhek áthárításával rövid távon növelhetik a klienseik anyagi terheit, összességében nem tudják befolyásolni a növekedés trendjét. Ugyanakkor viszont eléggé nyilvánvaló, hogy a vállalkozások hitelhez juttatását a kormánynak meg kell oldania, országos bankhálózat kialakításával, hitelszövetkezetek létrehozásával és a magánnyugdíj-pénztárak megtakarításainak célirányos átirányításával.
A kormány elszánta magát
A kutatási igazgató összességében úgy értékelte a helyzetet, hogy a kormány elszánta magát a gazdasági talpra állás programjának megvalósítására. Ez a program rövid távon komoly terheket és áldozatokat jelent, éppen ezért csábítónak tűnhet, hogy a biztonságos IMF-védernyő alá bújjunk ismét. „De ne felejtsük el, az elmúlt negyven év tapasztalata arra figyelmeztet bennünket, hogy a kívülről várt segítség és tanácsok újabb adósságokat okoztak és egy állandósult restrikciós spirálba torkolltak, amely ellehetetlenítette a felzárkózás és modernizáció célkitűzéseit” – fogalmazott. Az egyre erősödő nemzetközi pénzügyi nyomás egyben lehetőség is gazdasági ügyeink tisztába tételére.
origo.hu
Magyar Pétert saját oldaláról cáfolták: nincs bizonyíték orosz hekkertámadásra a Tisza-lista ügyében
