Molnár Tamás 1921. június 26-án született Budapesten. 1946-ban Nyugatra távozott. A brüsszeli, majd a Columbia Egyetemen végezte tanulmányait. Számos amerikai egyetem professzora volt. A rendszerváltozás után tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán. Munkásságának elismeréseképpen 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2000-ben a Széchenyi-díjat, 2002-ben a Stephanus-díjat.
Legfőbb művei: Az értelmiség alkonya, Utópia, örök eretnekség, Filozófusok istene, Az autoritás és ellenségei, Keresztény humanizmus, Teisták és ateisták, A pogány kísértés, Az Egyház, évszázadok zarándoka, A liberális hegemónia, A modernség politikai elvei. Munkásságáról az elmúlt év októberében tartottak konferenciát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
