Hivatalosan is az „elkisgazdásodás” útjára lépett a Jobbik?

Pősze Lajos frakcióból történő kizárásával, illetve a gárdamozgalom kezdődő szétesésével a Jobbik immáron „hivatalosan” is az „elkisgazdásodás” útjára lépett. A Nézőpont Intézet korábban három elemzésben is felhívta a figyelmet arra, hogy a párt gyors szervezeti fejlődéséből fakadóan komoly törésvonalak alakultak ki a „szélsőségesek” és a „mérsékelt radikálisok” között. Ezek a törésvonalak mostanra kézzelfogható törésekké terebélyesedtek.• Pősze rasszizmussal és iszlámimádattal vádolja a Jobbikot

A protestpárti jellegét egyre inkább elvesztő alakulat egyrészről semmiféle zsarolási potenciállal nem rendelkezik a kormánypárti kétharmad dominálta parlamentben, másrészről a Jobbik az önkormányzati választásokon sem tudott átütő sikert elérni. Fentiek következtében, valamint sikerélmény hiányában a „továbbszakadás” folyamatos lehet: vagy újabb képviselők gyors kiválásával, vagy a lassú erózió révén a Jobbik az FKGP sorsára juthat.

A Nézőpont Intézet már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy az elkövetkezendőkben komoly konfliktus bontakozhat ki a Jobbik-frakció „régi” és „új” tagjai között. Ugyanis a Jobbik elmúlt években tapasztalt gyors szervezeti fejlődése nemcsak a népszerűségnövekedéssel, hanem azzal is összefüggött, hogy a párthoz, illetve annak holdudvarához számos, egymástól igencsak eltérő politikai szocializációval és múlttal rendelkező személy csatlakozott. A „szélsőségesek” és a „mérsékelt radikálisok” közötti törésvonalak fő oka, hogy teljesen ellentétes módon viszonyulnak az olyan kérdésekhez, mint az általános politizálási stílus mikéntje, a parlamenti munka felfogása, valamint a gárda (és más radikális szerveződések) megítélése – állapítja meg az intézet.

Egymásnak mennek a „szélsőségesek” és a „mérsékelt radikálisok”?

Rámutattak arra is, hogy áprilisban a Kelet-Magyarországon egyéniben kimagaslóan jól teljesítő jobbikos jelöltek közül csak kevesen kerültek be végül az Országgyűlésbe – ellentétben például a fővárosban egyéniben leszereplő, de a párt „elitjéhez” tartozó politikusokkal. Külön kiemelték, hogy ezek a „nézeteltérések” parlamenti vagy választási „sikerélmény” hiányában eszkalálódhatnak: a nyílt kenyértörésnek éppen az lehet az oka, hogy a bajok forrását a „szélsőségesek” és a „mérsékelt radikálisok” egymásban találják meg.

Az azóta történt események az intézet korábbi meglátásait látszanak alátámasztani: Pősze Lajos kizárásának nem is titkolt indoka a pártvezetés részéről, hogy a végletekig másképp ítélik meg a Jobbik kívánatos politikai orientációjának fő irányvonalait és azon belül is a gárdához történő viszonyulás módját. Pősze a szakítás okaként egyenesen Vona Gáborék szélsőséges, rasszizmussal felhagyni nem tudó habitusát jelölte meg. Emellett – pontosabban fentiekkel szoros összefüggésben – komoly, immáron a szervezet működését és politikai súlyát alapjaiban veszélyeztető dezintegrációs folyamat indult meg az úgynevezett gárdamozgalomban. Ennek legutóbbi állomásaként a „hivatalos” gárda új, a Jobbikhoz lojális vezetőt választott, miközben a mozgalomból már korábban kivált, illetve az új vezetőt el nem ismerő „gárdafrakciók” a Jobbiktól deklaráltan független gárdaszövetséget hoztak létre.

A gárda sorsa előrevetítheti a Jobbik sorsát is

A beindult folyamatok egymást erősíthetik: a párt számára népszerűséget generáló „gárda” fokozatos szétesése előrevetítheti a Jobbik sorsát is, miközben a „hanyatlást” idejekorán megérző, a „szélsőséges” politizálással eddig sem szimpatizáló „mérsékeltek” – mint például a korábbi ÁSZ-elnökhelyettes Nyikos László vagy az ex-MIÉP-es Balczó Zoltán – akár Pőszét is követhetik. Ha a konfliktusok, szakadások és kilépések folyamatossá válnak a Jobbikon, illetve annak holdudvarán belül, a radikális párt könnyen az egykori, mára jelentéktelenné vált FKGP sorsára juthat – zárul a Nézőpont Intézet legfrissebb elemzése.

(Nézőpont Intézet)