Lázár János megnevezte az eredendő bűnt

A Fidesz frakcióvezetője szerint a munkahelyteremtés, az oktatás és a közbiztonság az a három terület, amelyen teendője van az államnak a most kilátástalan helyzetben lévők felzárkóztatása érdekében.

„Munkahely, oktatás, közbiztonság – talán így foglalná össze egy rövidhír szerkesztője mindazt, amit egy új, erősebb államnak a közeljövőben meg kell tennie” – fogalmaz Lázár János abban az írásában, amelyet az Origo hírportál felkérésére tett közzé szerdán a Gyöngyöspatán történtek, a cigányság helyzete kapcsán. Szerinte a kialakult helyzet logikai lánca a következő: a képzetlen munkanélküliek tömegeinek magára hagyása, majd állami erélytelenség a megélhetési bűnözéssel, a közbiztonság romlásával szemben, aztán a valóság tagadása, a megosztottság kiterjesztése a közös nyelvre, végül pedig újra erélytelenség, gyengeség az önkényes rendfenntartókkal, az erőszak árnyékállamát ígérőkkel szemben.

Hódmezővásárhely polgármestere nagy mulasztásnak értékeli, hogy a magyar politika „egy ponton lemondott az őszinte, egyenes beszédről a valóság jelenségeinek leírását illetően, és olyan kreált konstrukciókban vagy mesterséges nyelven próbált a hétköznapokról beszélni, amelynek bizonyos jelenségek leírására egyszerűen szavai sem voltak”. Ez volt szerintem az eredendő bűn: a valóság látásáról és elbeszéléséről való lemondás, illetve ennek következményeként a közös nyelvről való lemondás – írja, hozzátéve: mindennek hatására ugyanis a politika valósága és a hétköznapoké kezdett elszakadni egymástól, ami az állammal és a politika művelőivel szembeni egyre általánosabb bizalomvesztésben, később pedig a hétköznapi hazugságokkal, álszent magatartásokkal szembeni elvárásokban öltött testet.

A szélsőjobb besétált a frusztráció kapuján

Lázár János szerint a virtuális valóságokat teremtő politika helyben még nagyobb károkat okozott és szenvedett el, mint országosan, teljes közösségek, települések, megyék, sőt országrészek mindennapi tapasztalatává kezdett válni az, hogy amivel kapcsolatban segítséget várnak – a munkanélküliségből sarjadt teljes kilátástalanság az egyik oldalon, a közösség kettészakadásával együtt járó közbiztonságromlás a másikon –, az a hivatalos Magyarország szintjén nem is létezik. Ez az elárvultság és frusztráció nyitotta ki szélesre a kapukat a szélsőjobb előtt, amely be is masírozott azon, és immár „birtokon belül” egyszerre kínált mindent, amit korábban megtagadott a politika: nyitott fület, a dolgok nevén nevezését, határozott válaszokat, tettrekészséget, erőt – olvasható az írásban.

Lázár János hangsúlyozza: akár a munkanélküliség, akár a tyúktolvaj, akár a kirekesztő neonáci testesíti meg a fenyegetést, Magyarország minden polgárának joga van ahhoz, hogy az államtól várhasson védelmet. „Ezt a bizalmi viszonyt kell helyreállítani lépésről lépésre, visszafele haladva a fenti logikai láncon. Legelőször is rendet kell tenni” – rögzíti. A kilátástalan helyzetben lévőknek – köztük a meghatározó arányt képviselő romáknak – munkahelyet, gyermekeiknek a nyomor örökségétől megszabadító oktatást kell nyújtani – folytatja, hozzáfűzve: a megélhetési bűnözés, a megosztottságból következő helyi polgárháború kárvallottjainak pedig hathatós védelmet, a hétköznapok biztonságának állami garanciáját.

Utal az újrainduló közmunkaprogramra, amely szerinte afféle magyar „New Deal”, új megállapodás lehet polgár és polgár, illetve állam és polgára között, Kelet-Magyarország infrastrukturális fejlesztésének, felzárkóztatásának egyik fontos eszköze. Az oktatáson keresztül elinduló, részben megvalósuló társadalmi integrációra szülővárosát, Hódmezővásárhelyt hozza fel példaként. Mint írja: a köztársaság az iskolákban kezdődik, Budapesten, Hódmezővásárhelyen és Gyöngyöspatán.

(MTI)