Mészárlás: a magyarok sincsenek biztonságban

A fanatikus alkalmazkodik a környezetéhez, nehéz felismerni őt. Anders Behring Breiviket nyugodt, kiegyensúlyozott embernek ismerte környezete, mégis végzett 77 emberrel. Breivik fanatikus, aki megtámadta a saját nemzetét. Az MNO a Magyarországon és külföldön történt kriminalisztikai esetek hátteréről dr. Bilkei Pál kriminálpszichológust kérdezte, aki elmondta, hogy a magyar emberek sem érezhetik magukat biztonságban és a támadások többségének hátterében a „büntetni a gazdagokat, mert ők gazdagok” elv áll.• Stoltenberg: Még korai lenne tanulságokat levonni

– Mi jellemzi azokat az embereket akik ilyen támadásokat követnek el?

– Kétféle típusú ember van: az egyik a súlyos személyiségzavarban szenvedő, a másik a fanatikus. A súlyos személyiségzavarban szenvedő általában a büntető ember. Kiválaszt magának egy célt és a hirtelen felindulás elsöpri a belső gátlást. Jó példa erre a pécsi lövöldöző esete. A saját társait kívánta megbüntetni. A fanatikusokra pedig az jellemző, hogy minden téren alkalmazkodnak a környezethez, ezért nehéz megkülönböztetni, felismerni őket. Nem jellemző azonban rájuk, hogy öngyilkosságba menekülnének a tetteiket követően. Az adott társadalom érték és normarendjét többnyire elfogadják, ebből csak az a cél lóg ki amit kitűztek maguk elé. A fanatikusok egy másik csoportját képzik az al-Kaida vagy az Iszlám Dzsihád tagjai. Az ő értelmezésükben a halál egy megdicsőülés, egy jutalom.

– A fanatikus jellemvonásaként említette, hogy tetteiket követően nem lesznek öngyilkosok, pont azért, hogy mások számára bemutathassák céljaikat, az eszméket amik alapján cselekedtek. Breivik tehát egy vérbeli fanatikus, hiszen nem lett öngyilkos?

–Igen, Breivik teljes mértékben meg van győződve a saját igazságáról. A norvég merénylő megadta magát. Az egész világgal el akarta hitetni, hogy ő egy hős. Ez volt a motiváció, rá akarta döbbenteni Norvégiát és egész Európát: a bevándorlási és emigrációs problémákat tisztázni kell. Bármilyen formában is, de szerette volna bebizonyítani igazát, egy nyílt tárgyalás keretein belül. Az arcát kell csak megnézni a róla készült képeken: teljesen nyugodt, nem pedig egy elmebeteg embert látunk.

–Ilyen figyelemfelkeltő jelleget öltöttek a Magyarországon elkövetett romagyilkosságok is?

– Igen pontosan, a bűnelkövetők célja nem a tulajdonszerzés volt, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy a cigánybűnözés megállításához egy erős kézre lenne szükség.

– Térjünk vissza a norvég merénylőre.

– Rendben. Breivik tehát nem elmebeteg, sokkal inkább tudatos, jól példázza az, hogy vásárolt egy farmot, ott készült tettére. Beiratkozott egy lövészklubba, hogy jól tudjon bánni a fegyverrel. Megírta az 1500 oldalas történelmi tanulmányát, hozzá kell tenni, nagyon jól megszerkesztve, felépítve. Korábban nem volt dühkitörése, ami a környezete számára feltűnhetett volna. Teljes meggyőződéssel csinálta végig a gyilkolást. A saját nemzetére támadt, ami azért érdekes, mert nem azok ellen – muszlimok, bevándorlók – indított támadást akiket nem tűrt meg a hazájában.

– Az ilyen szörnyű tragédiák elkövetőjéről mint a skandináv országban történt merénylet, vagy magyar példánál maradva a tényői apáról (aki az egész családját láncfűrésszel végezte ki) is azt feltételezné az ember, hogy a szegényebb társadalmi rétegekből kerülnek ki. Ezzel szemben Anders Behring Breivik a jóléti társadalom tagjaként mészárolt és a tényői család is rendezett, jó körülmények között élt.

– Valóban. A gyakoriságot tekintve azonban azok az esetek dominálnak, ahol a „büntetem a gazdagokat, mert ők gazdagok” elv érvényesül.

– A hazai kriminalisztikában is példátlan, a 2009-ben a Pécsi Tudományegyetemen történt lövöldözéssel kapcsolatban tudjuk, hogy az elkövetőre már korábban is egy labilis, zavart viselkedés volt jellemző. Breiviket ezzel szemben stabil és kiegyensúlyozott emberként ismerhette meg a világ. Mutatkoznak-e előjelei, ráismerhet-e a szakember arra, hogy a súlyos személyiségzavarral küzdő, vagy akár az ön által említett fanatikus ember készül valamire?

– Igen, a pécsi lövöldözés jól példázza, hogy általában a tragédia előtt megmutatkoznak azok a jelek, amelyek segítségével a tragédiák megelőzhetőek lennének. A pécsi egyetemista esetében kudarcok sorozata övezte az életét. Az anyja egyedül nevelte, az apa elhagyta. Tanulmányait az orvosin kezdte de onnan kirakták rossz eredményei miatt. Már első évfolyamos diákként sokkal idősebb volt mint társai. Nem tudott beilleszkedni kirekesztettnek érezte magát. Minden bizonnyal dühét próbálta csillapítani, mikor beiratkozott egy sportlövő egyesületbe, amit rövid idő után egy másik követett. Mindezek hatására feszültségáradat gyülemlett föl a fiúban, ami lövöldözésbe torkollott. Itt meg kell jegyezni, hogy a lövöldözés alapjául egyik társa gúnyolódása szolgált. A fiú nem volt fanatikus, dühkitörése hamar eltűnt. Elmondásai alapján tettét követően öngyilkos akart lenni, csak azért nem sikerült megölnie magát, mert elszámolta a töltényeit. Amikor elkapták az egyetlen kérése az volt, hogy beszélhessen az anyjával.

– Mi jellemzi leginkább a fanatikus embert?

– A fanatikust semmi más nem érdekli, csak a cél amit meg akar valósítani. Ez valahol egy „pozitív” dolog is. Nézzük csak meg a sportolókat. Mindent a győzelemre tesznek fel, csak arra összpontosítanak. Azt kell mondjam, hogy mindezek ellenére egy fanatikusról nagyon kevés esetben állapítható meg, hogy mit fog tenni. Ahogy a norvég merénylő, úgy bárki más is utazgathatott volna szerte a világban, írhatott volna könyvet. Azt gondolom meghatározó időszak lesz a Breivik számára a következő nyolc hetes időszak. Az első négy hétben az ügyvédjén kívül senkivel nem kommunikálhat, nem látogathatják. Megvizsgálják, hogy jelentkeznek-e olyan indulati kitörések amiből gyanítható az esetleges beszámíthatatlansága. Ha nem akad követője a norvégnak akkor szinte biztos, hogy öngyilkos lesz. Rádöbben, hogy hibát követett el és nem akar egy olyan társadalom része lenni, amelyik nem érdemli meg őt. A norvég társadalom továbbra is kitart, nem törte meg őket a tragédia. Annyira erős kötelékben élnek, hogy tovább fognak lépni.

– Molnár Lajos az egykori SZDSZ egészségügyi minisztere 2007. áprilisával elrendelte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) fekvőbeteg ellátásának felszámolását. Több száz beteg, köztük sok skizofrén az utcára került. Megkerülhetetlen kérdés tehát, hogy veszélyt jelentenek ezek a betegek a magyar társadalomra?

– Igen, mondhatjuk. Az intézet megszűntésével rengetegen kerültek az utcára, köztük több önmagára és másokra is veszélyes beteg. Az OPNI bezárása nagy hiba volt. Az intézmény felügyelte a pszichiátriai ellátásokat, oktatott, irányított. Most bemegy a beteg az orvoshoz, aki a kezébe nyom egy tucat orvosságot, mondván ez a megoldás. A beteg emberek 90 százalékának nincsen betegségtudata.

– Más: a Norvégiában történtek rávilágítanak arra, hogy az iszlamista és szeparatista terrorizmus mellett, ideje figyelni a szélsőjobboldali „megmozdulásokra is”?

– Nem gondolom így, nem lehet ezt egyértelműen a szélsőjobb terhére felróni. Világmegváltó emberek mindig is voltak. Az egyik ezt akarja, a másik meg azt.