Az emlékszobát Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter avatta fel. A politikus köszöntőbeszédében emlékeztetett arra, hogy Wekerle Sándor emléke ma is él, ezt bizonyítja az idén februárban Móron megnyitott emlékév, illetve az augusztus 26-án ugyanitt felavatott emlékmű is.
Navracsics Tibor a néhai miniszterelnököt puritán, szerény emberként jellemezte, valamint kiemelte: a magyar politikatörténet meghatározó személyisége volt. Reményét fejezte ki, hogy az emlékszoba nemcsak egy „kimerevített pillanat” lesz, hanem Wekerle Sándor életének tárgyi folytatása is.
A miniszterelnök-helyettes a Helikon Kiadónál megjelent, több mint háromszáz oldalas kötet kapcsán kitért arra is: Wekerle Sándor politikáját az a gondolat határozta meg, hogy az ország versenyképessége és a társadalmi szolidaritás „nem egymást kizáró tényezők”, hanem egymás feltételei. Navracsics Tibor méltatta a politikus társadalompolitikai és gazdasági intézkedéseit, megjegyezte ugyanakkor, hogy a miniszterelnök emlékével „mostohán bánt az utókor”.
Wekerle Sándor pályájának tanulságaként kiemelte: a szakmaiság és a politika egymást erősítő fogalmak, a szakértelem minden politikus „aranyfedezete”. Megemlítette, hogy a miniszterelnök pályája arra is példa, hogy egy modern társadalomban a tehetség révén lehet érvényesülni, és nem származás okán. A kötetet hiánypótlónak nevezte, valamint rámutatott arra, hogy a politikus életét kronologikusan követő könyv nemcsak a nagyközönségnek és a történészeknek lehet érdekes, de a politikával foglalkozó kutatóknak is.
A kötet szerzője, Patay Géza, Wekerle Sándor dédunokája beszédében kiemelte, az emlékszoba megnyitása nem a „kultuszépítést” szolgálja, hanem Wekerle Sándor és egy történelmi kor, a dualizmus „rehabilitációját”, amely szerinte az ország egyik legsikeresebb korszaka volt.
A szerző megemlítette, hogy hatvanöt éve volt utoljára hivatalos állami megemlékezés Wekerle Sándorról, noha a politikus – aki háromszor töltötte be a miniszterelnöki tisztséget – rendkívül népszerű volt a lakosság körében is, még nóta is született róla. Terek, utcák viselték a nevét, majd a szocializmus alatt ezeket mind átnevezték, Wekerle Sándort száműzték a történelemből – emelte ki Patay Géza, aki megemlítette azt is, hogy a miniszterelnök leszármazottai sem kerülhették el a retorziókat. „A rezsim félt Wekerle szellemiségétől” – fogalmazott.
A könyv keletkezéséről elmondta, hogy az abban foglaltak Görög Staub Károly kéziratára épülnek, aki Wekerle Sándor diáktanítójaként együtt nevelkedett a későbbi politikussal. A szöveget Patay Géza modernizálta, valamint kiegészítette azokkal a dokumentumokkal, fényképekkel, amelyeket édesanyja gyűjtött össze a családról. A kötetet korrajznak nevezte, amely amellett, hogy megismerteti az igazi Wekerle Sándorral az olvasót, bepillantást enged a közhangulatba, a politikai harcokba, amelyek akkor foglalkoztatták az ország lakosságát.
A Wekerle Sándor című könyv szakmaiságát, közérthetőségét Tőkéczki László történész méltatta. Mint fogalmazott, a könyv legfontosabb üzenete, hogy megismerteti az olvasóval azt a történelmi hagyományt, folytonosságot, „amelynek elvesztése oly sok problémát okoz ma is”.
Hidas János, a Wekerle Sándor Alapkezelő főigazgatója beszédében emlékeztetett arra, hogy augusztus 26-án volt a miniszterelnök halálának 90. évfordulója, de az „életmű teljes megértése még várat magára”. A igazgató kitért arra is, hogy a néhai miniszterelnök akkor is az ország gazdasági programján dolgozott, amikor a Tanácsköztársaság idején a kőbányai gyűjtőfogházba zárták. „Építeni kell, nem rombolni. Hinni kell, nem csüggedni!” – idézte Wekerle Sándor egyik beszédét Hidas János, majd megemlítette, hogy az emlékszoba bejáratánál elhelyzett emléktáblára is e szavakat íratták fel.
(MTI)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
