Gyurcsány legyávázta az MSZP-t

Gyurcsány ott gyávázta le az MSZP-t, ahol két hete a szakszervezetek és szimpatizánsaik történelmi hibáival szembesítették őt. Budapesti DK-zászlóbontás a sokat látott Vasas-székházban. Ja: és Amerikában találták fel a kenyérpirítót.

Előbbin a volt miniszterelnök azzal kezdte, hogy fontos ugyan a DK, de fontosabb az ország, és szidta sokat a kormányt. Ha a kormány nem hajt végre időben gazdaságpolitikai fordulatot, arra kényszerülhet, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségét kérje. Ezzel azonban szerinte „a dacos elkülönülés, a kurucos odamondogatás, a pénzügyi szuverenitás” és a gazdasági szabadságharc, azaz Orbán Viktor politikájának lényege, a jobboldal eszmei összetartóereje bukna el – szól a távirati iroda tudósítása. A szűkkörű beszélgetésre be-benézett Polgár Dóra, Szabó Zoltán és Varju László is, aztán az MTI felvetésére kifejtette, hogy a DK igen demokratikus szervezet ugyan, de miért van szükség rá, hogy az országos elnökség bírálja el a tagfelvételi kívánalmakat, ne a helyi vezetőség? Egy-másfél évig tartó megoldás ez, mondta, mivel sok lehet a párt szellemiségében őszintén hívő emberek mellett a korábbi csatákban alulmaradott, sértett, szerencsekereső.

Lógni a csilláron

Jött a lakossági fórum ott, ahol Krausz Tamás megnevezte a gyurcsányizmus és a szakszervezetek történelmi bűneit – csak hát lényegesen többen voltak. Lógtak a csilláron is, ahogy megjegyezte egy Gyurcsányt követő hozzászóló, ami annak fényében különösen daliás teljesítmény, hogy regisztrálni is kellett e-mailen, és ötszáz forintot is le kellett szurkolni fejenként a terembérlet miatt – üvegzseb, ugyebár. Ennek fényében nem értem, hogy a jelenlévő Komássy Ákos kerületi MSZP-elnöknek miért kellett külön megköszönni a rendezvényt, de hát spongyát rá.

Gyurcsány hosszú beszédében megint a polgári Magyarországról beszélt, ennyire munkásmozgalmi környezetben még egyszer sem tette talán. Aztán megtudtuk, hogy ugyan a polgári sokaság ma a legizgalmasabb formáció, de józanságra intette övéit. Hosszú felvezetésbe kezdett eztán Gyurcsány a szabadság szépségéről és terheiről, ott kezdte, hogy Amerikában találták fel a kenyérpirítót, nem a Szovjetunióban. Ez is bizonyítja, hogy csak a szabad világban tud kiteljesedni az ember. Viszont Gyurcsány szerint nehéz világ ez, és ezt el kell fogadni, nincs más útja Magyarországnak. A pártállami retorikát TV-shopos fel-alá járkálással dobta fel, nem is unta az előadást a nyolcvankilences kemény mag. Különösen amikor a vizitdíj és a tandíj kerülnek szóba: fájó pont ez valószínűleg a DK-elnöknek, mert ezúttal is igen indulatos hadarásba kezdett, mikor felhozta. Tapsolt is a reformok kritikus tömege.

Cudar

És a következő szavait semmilyen taps, nevetés, sziszegés, szuszogás nem szakította meg: ha nekünk kéne kormányozni, fájdalmas intézkedések sokaságával tennénk rendet. Csend. Itt cudar évek fognak következni – így Gyurcsány, csak szerinte Orbán ezt nem ismeri be, és a miniszterelnök szerinte ezzel szembemegy a szabadsággal, ahogy a pártelnök szerint minden parlamenti párt. Csak ők állnak a 89-es rendszerváltás és alkotmányosság talaján. Majd felhánytorgatta, hogy volt pártja megszavazta a kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak, amivel az igennel voksolók elvetették a közép-európai instabilitás magját. Dörgő taps. Gyurcsány nem érti az MSZP-t, és bizonyos értelemben gyávának tartja őket azért, mert feladták elveiket és 89-et.

Sietve hozzátette, hogy ígéreteihez tartja majd magát, és nem fogja szidni az MSZP-t, elvi vitáik persze lesznek majd, mert nem a szocialisták az ellenfeleik, biztos benne, hogy tud majd velük együttműködni, ahogy az ellentmondásosan viselkedő LMP-vel is. Utóbbi alakulatot megdicsérte, amiért hatan közülük arra szavaztak, hogy legyen Gyurcsány-frakció, addig az MSZP nem, mert sehogyan sem mertek szavazni. Sziszegés, huhogás hallatszik. De meg kell tanulni elviselni egymást – szól az elnök, és megkönnyebbült taps a jutalma, olyan hangos, hogy nem is hallom a szónokot. El is jövök.