Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség igazgatója szerint Európában észlelni lehet egy olyan nézetet, hogy közel van a győzelem a környezetvédelemben, azonban még csak Sztálingrádnál tartunk. Ismertetéséből kiderült, ha nem lennének atomerőművek és a kieső energiát szénnel pótolnák, akkor 2,1 milliárd tonnával több CO2-t bocsátanánk ki.
„Rossz háborút vívnak azok a zöldmozgalmak, amelyek az atom ellen hadakoznak.” Varró rámutatott arra, hogy a fukusimai katasztrófa után Németország hozta a legradikálisabb döntést a reaktorok egy részének a lekapcsolásával, majd azok teljes kivezetésével. Fontos mindehhez hozzátenni, hogy a németek komoly széntüzelésű erőművek építéséhez fogtak. A világ többi részén a meglévő nukleáris kapacitások támogatása megmaradt – tette hozzá.
A játék kimenetele nem egyértelmű
Varró szerint nem jellemző, hogy a versenyszektor vesz részt atomerőművek építésében, azonban a jelenlegi magyar helyzetben nem várható jelentős állami szerepvállalás. Bődületesen nagy összeggel kell dolgozni az energiaszektorban, aminek jó példája, hogy az unió által kitűzött célok teljesítéséhez 2,5-szer nagyobb összeg kell, mint amennyi rendelkezésre áll – hívta föl a figyelmet a szakértő. Mivel mostanra a nyugdíjbiztosítók váltak az egyik legnagyobb befektetőkké az energiapiacon, ezért a magyar kormánynak a német polgárokat kell meggyőzniük, hogy érdemes nálunk befektetniük – fogalmazott Varró.
A paksi bővítés alapvetően egy pótlás, mivel a '30-as évekre a jelenlegi kapacitások elöregszenek – mondta el Aszódi Attila tanszékvezető egyetemi tanár. A német döntés kapcsán kijelentette: politológiai tanszékeken fogják tanítani, hogyan kell félrevezetni egy társadalmat 30 éven keresztül. A szakértő úgy látja, nem technológiai döntés született, Merkelt elhagyta a politikai érzéke. „A kieső lyukat egyértelműen a földgáz fogja betölteni a németeknél.” Aszódi elmondta, ennek a játéknak a kimenetele nem egyértelmű.
Téves ez a felfogás
Chikán Attila, az Alteo vezérigazgatója elmondta, hogy hazánkban a megújuló energiák aránya napjainkban körülbelül három százalék. Szerinte a hőfelhasználásban a megújulók elterjesztése sokkal reálisabb vállalakozás, mint a villamosenergia-piacon. Úgy látja, az energiastratégiában a felhasználás oldali megtakarítás túl van hangsúlyozva a termelésivel szemben.
Chikán tévhitnek nevezte, hogy a megújuló beruházások drágák, a támogatási igény kiugró lenne, valamint a finanszírozás is megszervezhető tőke- és hiteloldalon is. „A lényeg nem az, hogy 2020-ra elérjük a 13,65 százalékos arányt a megújuló energiák területén, hanem hogy elinduljunk abba az irányba.” Chikán szerint az a fontos, hogy a következő három évben elinduljanak azok a fejlesztések, amelyek tíz év múlva hozzák az eredményeket.
Nem nagy baj a csúszás
Szkeptikus vagyok nukleáris energia ügyben, mivel a világ két leginnovatívabb gazdasága szállt ki ebből az iparágból – hangsúlyozta Kaderják Péter, a Regionális Energiakutató Központ igazgatója. A szakértő nagy problémának nevezte, hogy a nukleáris energetikai szektorban a kutatás-fejlesztés gyakorlatilag kisebb volt, mint „kutyaeledelek területén”. A METÁR kapcsán nem nevezte jónak a csúszást, de ha kiszámítható feltételeket teremt, azzal nincsen baj.
Magyarországnak nem az problémája, hogy importfüggő gázból, hanem annak egyoldalúsága – vélte Kaderják. Szerinte kevesebbet kell pazarolni, és a hazai erőforrások értelmesebb kihasználása vezethet a függőség mértékének a csökkenéséhez. Kormányzati oldalról kívánatos dolog lenne, ha a célok elérése mellett jutna energia a hazai lehetőségek fölmérésére – tette hozzá.
hatalom
Nem kompország – hídország
