Úgy látják, nekik, helybelieknek nincsenek is jogaik, mivel senki sem kérdezte meg őket arról, hogy a Lőportár és a Szabolcs utca sarkán álló, öt éve használaton kívüli épületbe egy 210 fős hajléktalanszállót létesítsen a főváros. Ezért a közbiztonság romlása mellett az ingatlanár zuhanásától is tartanak: írják, hogy a hírre egy aláírt szerződésből már próbál kimászni a vevő, és hogy „ha a gazdasági helyzet változik, a jelenleg üresen álló telkekre nem lesz befektető, aki eladhatatlan lakásokat, szállodát vagy irodaházat épít a hajléktalanokkal zsúfolt utcába”.
No
Fentebb sorolt félelmeiket arra alapozzák, hogy mindez már megtörtént a Lehel piac mögötti, egyébként bekerített parkban is. Nem értik, miért pont az ő szomszédjukba teszik a melegedőt. Angyalföldön van a fővárosban a második legtöbb szálláslehetősége a fedél nélkülieknek – szól egyik érvük, ráadásul „a leendő intézménytől 200 méterre, a Szabolcs utca 7-ben működik egy nappali melegedő. 800 méterre, a Dózsa György út 152-ben hajléktalanszálló, 1100 méterre, a Vágány utca 3-ban szintén hajléktalanszálló” – írják sajtóközleményükben. No Hajléktalanszálló néven ugyanis Facebook-csoportot is alakítottak („lájkolják” Tóth József városvezető profilját is amúgy), ahol közzéteszik nyílt leveleiket, a tervezett intézmény vezetőjének és jelenlegi tulajdonosának nevét és elérhetőségét.
Nem véletlen persze, hogy a tiltakozóknak megvan az érintettek száma: november 23-án tartottak egy lakógyűlést, ahol a „kulturált hangvételű fórumon a környék lakói mind jelezték, nemes feladat és általuk is elismert tevékenység a hajléktalanok támogatása, de úgy gondolják, hogy megfelelő hatástanulmány nélkül, kerületi egyeztetés nélkül nem szabad ilyen intézményt nyitni”. Megkeresésünkre Kunszabó Pataki Anna leendő intézményvezető úgy reagált: akkor szeretne részletekbe menően nyilatkozni, ha megnyílt majd a szálló. Tevékenységéről azért elmondta: ők nem azt viszik majd oda, a Lőportár utcába, amitől tartanak, lévén, hogy intézményük elsősorban a társadalomba való visszaintegrálást szorgalmazza, ezért tevékenységük sem merül ki abban, hogy egy pohár tea után szélnek eresztik a hajléktalanokat.
Beszéltünk Szabó Tamással is, ő a Lőportár utcában lakik, és egyike a tiltakozóknak, akik minden lehetséges eszközt szeretnének bevetni a melegedő áthelyezéséért. Előrebocsátja, hogy nem a hajléktalanok ellen vannak, nagyon nemes feladatnak tartja a segítésüket, ám nem érti, miért ragaszkodnak az ominózus épülethez. Két dologban reménykednek azon túl, hogy eláll szándékától a tulajdonos: az egyik, hogy nem kapnak engedélyt a szakhatóságtól, illetve hogy legalább egy második lakossági fórumot sikerül összehozniuk az ügyben. Az MNO-nak elmondta: már most bejárnak a hajléktalanok a szóban forgó épületbe, és a társasházukban máshogy értesültek a VII. kerületi szálló környezetéről; nekik azt mondták, hogy a hontalanok időnként ingyen ételt követelve berontanak a gyrososhoz, a közeli éjjel-nappali boltban pedig már egyszerre hárman tartanak nyitva az éjszakai órákban.
Ciklámen sál a fán
Először a Lőportár és a Szabolcs utca sarkára, a Lőportál dűlőre mentünk el körülnézni. A főváros talán legellentmondásosabb területe ez: szigetként állnak a modern, új ingatlanok az aládúcolt, szabad szemmel láthatóan is omlásveszélyes gangos házak között, a nem éppen képeslapra illő Szabolcs utca mentén, ahol tényleg semmin nem kell meglepődni. Itt egy utcára kitaszajtott kredenc (egyébként a Szabolcs közi melegedő szomszédságában),ott egy fára feldobott ciklámenszínű sál. Az objektum, amelyből hajléktalanszálló lesz (vagy nem), lakat alatt van, mikor csak lenyomjuk a kilincset, máris ott terem egy kissé indulatos biztonsági őr. Az ő tippje az, hogy januárra nem készül el a melegedő, mivel nemes egyszerűséggel szétloptak az ingatlanból mindent, ami mozdítható és fémből van, amíg üresen állt: vezetékek tűntek el a falból, és a radiátorokat is lelopták. Ott dolgozó hajléktalanokról ő nem tud, szerelőkről beszél, ők szorgoskodtak ottlétünk alatt is.
Megnéztük az Izabella utcai intézményt is, hogy meggyőződjünk róla: valóban tohuvabohu uralkodik-e ott éjjelente. Épp fájront volt a közeli pizzériában, ezért az ott egybegyűlt futárokat kérdeztük meg a hajléktalanok okozta esetleges káoszról. Egy-két lődörgő részegről számoltak be, ám kiderült, hogy az egyikük bekómált cukorbeteg volt. A részleteket onnan tudjuk, mert szerencsénk volt: az egyik futár szociális munkásként „odalent” is dolgozik, így tőle tudjuk, ahogy ide (mármint a hetedik kerületbe) se jöhetnek „gáz alakok”, úgy ügyelnek majd erre a Szabolcs utcánál is. Megtudjuk például, hogy valami jelképes összeget is kell majd fizetniük az ott lakóknak, „csak hogy érezzék, milyen is a valódi élet”. Megtudjuk azt is, hogy az Izabella utcai személyzet nem hagyja, hogy sor álljon a foglalkoztató előtt, ezért ha ez (jellemzően) nyitás előtt mégis kialakul, akkor elküldik sétálni a várakozókat – ez a tény persze nem zárja ki a környékbeliek rossz tapasztalatait a hajléktalanokkal kapcsolatban. Ám forrásunktól megtudjuk: minden a lakók beleegyezésével történik az erzsébetvárosi intézményben, és hogy a fenntartóknak ezért nagyon komoly feltételeknek kell megfelelniük, hogy egyáltalán egy ilyen forgalmas helyen ilyen tevékenységet végezhessenek.
Megjelent a már említett lakossági fórumon a politika is, noha csak kerületi szinten. Ott volt ugyanis Borszéki Gyula, a szocialista városvezetésű Angyalföld alpolgármestere is, aki a támogatásáról biztosította a lakókat, ahogy egyébként a terület önkormányzati képviselője, az ugyancsak MSZP-s Sági Judit is. Az alpolgármestertől elsősorban azt szerettük volna megtudni, a városvezetés hová szeretné áthelyezni a szociális szállót, ám cikkünk publikálásáig nem hívott vissza minket.
