Ő pedig 1975 december 8-a óta másokat jellemzett: ekkor szervezte be ugyanis az akkor 27 éves Juhos József Alfrédot a BRFK III/III-as alosztálya. „Péter” és „Juhász Péter” néven asztaliteniszező társairól jelentett, tartótisztjének értékelése szerint megbízhatóan, operatív szempontból értékes adatokat adott át. Arról, hogy „Juhász Péter” nagy ambíciójának köszönhetően hogyan ívelt felfelé Juhos József karrierje, a Magyar Nemzet december 9-i számában olvashatnak, alább a jelentéseiből válogatunk.
Az első ilyet például kapásból feladatán kívül látta el, egy bizonyos Schöntál kilincsbe, garázsba rejtett aranya és valutája ihlette meg. Egy évvel később már azt a feladata kapja egy újabb jelentése kapcsán, hogy „ismerje meg egy BVSC-hez bejáratos újságíró politikai arculatát, emberi magatartását”. „Péter tmb.” egyébként mindezeket egy NSZK-ban élő és minden költségét fedező nőismerősén keresztül tudta meg, be kellett számolnia arról is, amikor ez a bizonyos ismerős hazatért. Az újságíró pedig „politikai kérdésekben passziv (sic!) zárkózott magatartást tanúsít”. „Negatívumként” pedig azt hozza fel, hogy „túlzottan anyagias, ami abban mutatkozik meg, hogy sok feladatot vállal magára, olyant is, amely nem teljesen legális”.
Foglalkozott Jónyer István háromszoros világbajnok ingatlanjainak helyzetével, pénztárcájával és disszidálási szándékaival, utóbbiakat érdekes módon az előbbiekből levezetve. Talán ennek kapcsán jegyzi meg tartótisztje, hogy legközelebb szorítkozzon az „op. szempontból érdekesebb adatokra”. Ugyanő később „megfelelően eligazította” arra a szegedi nemzetközi versenyre, a Hungária Kupára, amit Juhos rendezett, „általa ismeretlen személy nem jön, kivétel nélkül mindenkit ismer”. „Megítélése szerint az idejövő külföldi személyek részéről nem várható törvénybeütköző cselekmény elkövetése.” Ez anyag végén áll róla a jellemzés: „a hálózati személy hozzánk való viszonya megfelelő, feladatait jól érti és az állambiztonsági munkát megszerette”, és még ő kérte tartótisztjét, hogy a kupa három napja alatt legalább egyszer találkozzanak.
A dokumentumok forrása: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Háromoldalas kisesszéjében a tmb. megosztja sportolóként tett utazgatásairól a tapasztalatait. Melankolikus merengésében arról ír, hogy régen jobb volt sportolónak lenni, ma már „nem nagy cikk”. „Egy régi menő sportoló nem véletlen mondta: annyit kerestem egy túrán, amennyit akartam. Vesztettem kártyán utazás előtt 20. 000 Ft.-ot (...), 50 órával többet hoztam haza. Természetesen vámvizsgálatról szó sem volt.” Később a változó világról így ír 1979-ben: „Amikor már én elkezdtem a rendszeres utazást, a sport már csupán mint nagy lehetőséget az utazgatást biztosította. Az a tény, hogy nagyon sokat láttam, amiért egy átlagember pénzt fizet, mégis azt mondom, ma már más megfontolandó, hogy érdemes-e a sportot választani.” Példát is hoz: „Olyan kapcsolatok alakultak ki, melyekben ma már a sportolók nagyon kisfiúk. Míg régen a BVSC-ban (sic!) Mercedesekben a sportolók ültek, azoknak tulajdonosai ma már különböző kisiparosok, vagy a rendszer lazaságait kihasználó »bulisták«. A sportcsarnok, edzőpályák előtt ma a Zsiguli a felső szint. Mégis ezt nem panaszként mondom.” Fejtegeti azt is, hogy milyen árfolyamon érné meg márkát hazahozni egy átlagembernek, és hogy akinek egy kis esze van, nem visz ki valutát külföldre. „Ma már valamenyien ismerjük a nyugati életet, világot, pénzhajszát. Nem nagyon marad kinn – legalábbis ismeretségi körömből – senki. Mégis jobb nyugatra menni. A vendéglátásban van a kelet és a nyugat között nagy különbség. Szerintem, mivel a régi vonal már nem olyan sikeres, a nyugatiak most egy más vonalnak, a személyes vendéglátással, ellátással és a maximális feltételekkel próbálják érzékeltetni a különbséget.” Később így folyatja: „Mégis érzésem szerint az a hatalmas pénz, amit az állam a sportra szán, nem minden esetben kerül a legjobb helyre. A pénz szét van szórva. Szerintem többet kellene a közvetlen élsportra szánni. (...) Az elszórt pénzt kellene a előre az élsport javára tenni. Nagyon sok a felesleges sportstátusz, olyan versenyzőknek is kiemelt a fizetésük munka nélkül, akikből az államnak soha semmi haszna nem lesz. Az egyesületek apparátusa feleslegesen nagy, ami szintén pénzbe kerül, és olyan versenyzők kapnak felkészülési juttatást, akikre semmi szükség nincs. Végül hatalmas pénzért, sokszor valutáért vannak utaztatva olyan emberek, ami sem a sportnak, sem az államnak nem érdeke. Ezekből a felesleges kiadásokból simán megoldható lenne az élsportolók kiemelése anyagilag, és sikeres pályafutásuk után a »nyugdíjazásuk« megoldása. Ez újból nagy propagandája lenne a versenyszerű sportolásnak.”
Következő jelentése végén meg is jegyzi: „A csapat tagjainak a versenyeken történő sikeres szereplései visszatartják őket minden nemű anyagi visszaéléstől, mivel minden legálisan megkapnak.” Ezt követően a „megbízható, ellenőrzött hálózat” operatív szempontból figyelmet érdemlő jelentést adott Magyar István korábbi fradista, disszidált labdarúgóról. Juhos aztán beszámolt arról is, hogy a szövetségben pozitívan értékelték a NOB azon döntését, hogy Moszkvában kell megrendezni az olimpiát. „Péter” aztán ukázba kapta, hogy „a nyugati delegációk vezetőitől gyűjtsön adatokat a NOB döntésének visszhangjáról, különös tekintettel az NSZK és az angol képviselőkre”. A svájci (feltehetően asztalitenisz) Eb-sorsoláson eleget is tesz ennek, nyugati kollégáitól érdeklődik, bíróktól és szervezőbizottsági elnököktől szerzi be információját, ami nem kis „bravúr”, lévén a pingpong akkor még nem volt olimpiai sportág, ezt meg is jegyzi.
„Péter” jelentett volna a nemzetközi Ifjúsági bajnokság kapitalista országokból érkező résztvevőiről is, ám a tmb. provokációt, vagy ellenséges tevékenységet nem tapasztalt. Később, mikor Ausztriába utazott, tartótisztje felhívta a figyelmét a kinti disszidensekre, különös tekintettel Kű Lajosra. 1981-ben, amikor Lengyelországban már izmosodott a Szolidaritás-mozgalom, akkor a lengyelekre kellett figyelnie, „politikailag”. És figyelt is: egy miskolci versenyen kifaggatta őket, így megtudta, hogy a „lengyel nép nyugtalan és legfőbb vágya a rend megteremtése és a folyamatos élelmiszerellátás biztosítása.” „Központi értékű” jelentése értékes, mivel az „erkölcsi, politikai hangulatról ad számot”.
Juhos József tmb. 1981-ben figyelte persze az „ellenforradalom évfordulójával kapcsolatos véleménynyilvánítást” is, ám „ellenséges megnyilvánulást nem tapasztalt”. (Az idézeteket szöveghűen közöltük – a szerk.)
