Európának küldött üzenet volt a magyar szankció

Az unió a napokban emlékeztette hazánkat, hogy kövesse az új irányt, mely még „több” Európát szeretne. A zöldek szerint segítséget kaptunk, csak nem vettük észre.

Az európai parlamenti politikus korábban egy globalizációs ügyekkel foglalkozó nemzetközi cégnél tengette életét, két és fél éve dolgozik az EP-ben. Fontosnak tartotta leszögezni: nem csupán európai, de világválságról kell, hogy beszéljünk. A képlet egyszerű – tette hozzá –, a nemzeti szinten történő szabályozás és a globalizáció iránya egyelőre nem összeegyeztethető, a kettő együtt nem megy. Ennek értelmében ha egy uniós tagállam monetáris politikát szeretne folytatni, annak szükségszerűen el kell veszítenie nemzeti színezetét.

Az euró bevezetésének célja Európa megvédelmezése volt a világvaluták árfolyamának állandó, olykor kiszámíthatatlan változásaitól – fogalmazott a zöld politikus. A visszatérő valutaválságok oka a nem megfelelő politikai és pénzügyi szabályozásban keresendő – vélte. Az alacsony kamatra felvehető hitelek elsősorban Dél-Európában voltak jellemzőek, ezek a válság beálltával aztán az egekbe szöktek. Ehhez akkor még magas fizetések is társultak, a termelést ezzel párhuzamosan viszont nem sikerült megfelelően növelni, így érkeztünk el napjainkig.

Nem a bankadóval van gond

Az EP gazdasági és a pénzügyi bizottságának zöld párti koordinátora nem kerülgette a forró kását. Kijelentette, a válság elmélyülésével a kormányoknak kellett megmenteniük a bankokat. Ebből a szempontból talán kevésbé tűnik védhetőnek az az álláspont, mely szerint a kormány hibát követett el, amikor bankadóval sarcolta meg a pénzintézeteket. Nem a bankadóval van a gond, jegyezte meg ugyanakkor. Úgy vélte, a magyar kormány volt az, mely nem kívánt részt venni abban a pénzügyi átalakítási rendszerben, mely most zajlik, ez pedig hitelvesztéshez vezetett. – Ez egyébként nemcsak magyar sajátosság, hanem európai is egyben. Ennek megoldására komolyabb politikai együttműködésre, mélyebb pénzügyi integrációra van szükség.

Sven Giegold szerint ami most működik, az nem normális piacgazdaság. Abban ugyanis ha valaki kölcsönad, és a másik nem tudja megadni, az illető elveszti a kölcsön egy részét. Most nem ez a helyzet. A mostani politikának esett áldozatul többek között Írország, Portugália és Görögország is. „A jelenlegi helyzetben a hitelezőt is védeni kell. Ebből a szempontból konzervatívok vagyunk. Amikor tehát meg kell menteni a bajba jutottakat, akkor Németország szeretné, ha az akció a terhek egyenlő megosztásával zajlana le.”

A pénzügyi spekulációkkal kapcsolatban a politikus állította, azokat vissza kell fogni, nagyjából úgy, mint az Egyesült Királyság tette, mely korábban sikeresen megvédte pénzügyi központját egy ilyen támadástól.

„Hosszú távon ez nem fog működni”

Scheiring Gábor az európai zöld család tagjaként nem meglepő módon hasonló húrokat pengetett. Ő komoly konfliktust lát a nemzetközi pénzügyi tőke átalakuló viszonyai és a nemzetállamok pénzügyi szabályozása között. Úgy vélte, a hazai devizahitelezés nem volt produktív rendszer. Az olcsó hitelek jelentették a balti államok vesztét is, akik sokáig nem érzékeltek komoly veszélyt. Giegolddal egyetértve kiemelte: a mostani rendszer nem osztja el megfelelően a terheket.

„Rövid távon lehet a jelenlegi európai törekvések mentén menedzselni a válságot, hosszú távon azonban ez nem fog működni. Az egész zöld pártcsalád egyetért abban, hogy ez kevés.”

Sven Giegold a Scheiring által elejtett fonalat felvéve úgy fogalmazott: az uniónak elsősorban az volt a problémája, hogy a magyar költségvetési egyensúlyt nem a strukturális reformok végrehajtásán keresztül alakította ki a kabinet. Véleménye szerint ezekben a napokban „emlékeztetik Magyarországot, hogy reális egyenleget készítsen. A tanács és a bizottság is átlátható helyzetet akar teremteni Magyarországon, ehhez pedig tartható költségvetési egyenlegre van szükség.”

Több Európa kell

A zöld EP-képviselő az integráció elmélyítésére célzott, amikor azt mondta: több Európára van szükségünk a változásokhoz. „Több közös szabályozás, mélyebb együttműködés kell. Ebből a szempontból néha úgy tűnik, Magyarország egyfajta »furcsa kapocs« az unió és a nemzetállami lét között.”

Megszerezni nehéz, elveszíteni könnyű

Sven Giegold ezredjére hallott közgazdasági megállapítást vett kölcsön, amikor megjegyezte: a bizalmat nehéz megszerezni, de könnyű elveszíteni. Kertelés nélkül úgy fogalmazott: Magyarország sokszor túlságosan a saját problémáival van elfoglalva, és kevésbé nyitott a világra. „Ne legyenek kétségeik afelől, hogy mi is kritizáltuk Németországban a bankokat, de nem estünk nekik. Nagyon törékeny ugyanis a jelenlegi rendszer.”

Az MNO-nak az EB szerdai döntésére vonatkozó kérdésére úgy vélekedett: a szankció soha nem a legjobb út. Leszögezte: rengeteg informális megbeszélés előzte meg a bizottság határozatát, hazánk pedig rengeteg intő jelet kapott korábban. Érdekes volt hallani, miszerint a jelenlegi konfliktust az unió nem akarta a magyar elnökség alatt kirobbantani, pedig már akkor is meg lehetett volna hozni a mostani döntést. Lelki békénk elleni támadásként éltük meg, amikor kijelentette: a szankció nem az első lépés volt, de egyfajta segítségnyújtás abban, hogy Magyarország tiszteletben tartsa az uniós jogszabályokat.

A szocialisták nem vették a lapot

Scheiring mindehhez annyit fűzött hozzá: az Európai Bizottság (EB) most már világos lépéseket akar látni, a munka önmagában mostantól nem elég. „2009-ben már komoly figyelmeztetést kapott a szocialista kormány, hogy változtassunk a következő 3 évben. Az intés semmit sem használt.”

Végezetül rákérdeztünk: az EB szerdai, majd 500 millió eurós szankciója értelmezhető-e egyben a tagállamoknak címzett utolsó figyelmeztetésként? Giegold úgy reagált, nem minden tagállam számára volt világos, miért kell megsegíteni egy másik országot, ahol bizonyos esetben nem is élnek az előbbinél rosszabb életszínvonalon az emberek. Ezért is lehet mondani, hogy a hazánk elleni szankció szinte mindenkinek üzenetértékű lehet.