Délután két órakor avatják fel Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök síremlékét katonai tiszteletadás mellett, a katolikus egyház szertartása szerint a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Az eseményen beszédet mond Orbán Viktor miniszterelnök és Erdő Péter bíboros. A síremléket Áder János köztársasági elnök és Mádl Dalma, a tavaly májusban elhunyt államférfi özvegye leplezi le – az avatást élőben közvetíti az MTV.
Az 1931-ben született Mádl Ferenc 1990 és 1993 között tárca nélküli miniszter, 1993–1994-ben művelődés- és közoktatási miniszter, 2000 és 2005 között pedig a Magyar Köztársaság elnöke volt. Mádl Ferenc 2011. május 29-én hunyt el. A volt államfőt június 7-én helyezték örök nyugalomra a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
Temetésén Granasztói György történész, aki a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként volt Mádl Ferenc utódja a civil szervezet élén, kijelentette: a volt államfőt a hitén is alapuló jósága és erkölcsisége, nagy tudása, kritikus intelligenciája tette tekintéllyé, igazodási ponttá.
Király Miklós, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja azt mondta: Mádl Ferenc a szelíd erő politikusa volt, az átfogó műveltségből, felelős mérlegelésből, a hivatás iránti alázatból, évtizedes külföldi és hazai tapasztalatokból, jóakaratból és szeretetből építkező szelíd erőé. Ezért is tudta államfőként egész nemzetét hitelesen képviselni – tette hozzá. Többek között az Egyesült Államok nagykövete és az Európai Néppárt is méltatta az elhunyt volt köztársasági elnököt.
Minden bizonnyal hite, jelleme és tudása tette alkalmassá arra, hogy a Magyar Köztársaság elnöke legyen, s józan konzervativizmusa, hazaszeretete, emberi-erkölcsi nagysága, jósága, türelme révén vált olyan államfővé, akinek a tevékenysége, döntéseinek jogi megalapozottsága, feddhetetlensége más világnézetű emberek, politikusok körében sem váltott ki ellenérzéseket. Nem megosztó, sokkal inkább vonzó és a nemzeti együttműködést szolgáló személyiség volt. Politikai pályafutása során soha nem okozott megbotránkozást. Ez nem tekinthető szelídsége következményének, hiszen ez a szelídség kemény volt, mint a kő. A keménység kompromisszumkészséggel és tárgyalóképességgel társult, s mindemögött a jog tisztelete és a tudás biztonsága állt – e szavakkal búcsúzott a Magyar Nemzet az államférfitól.
