Lakitelki találkozó: egyszeri és megismételhetetlen

Lezsák Sándor szerint a Magyarság esélyei címmel 25 évvel ezelőtt megrendezett lakitelki találkozón megfogalmazott kiemelt célok mára megvalósultak.

Egyenrangúság vagy szolgalelkűség

Lezsák Sándor emlékeztetett arra, hogy a lakitelki találkozó résztvevői is hangsúlyozták: Európához tartozunk, nem bebocsátást kérünk Európába, hanem egyenrangú félként kívánunk szerepelni Európa színpadán. Hozzátette: mindenki tapasztalhatta, hogy 25 évvel ezelőtt is sajnálkozva lenéztek minket Nyugatról, nem becsülték sem ipari termékeinket, sem szellemi találmányainkat, sem történelmi múltunkat. Mint mondta, akkor nem is lehettünk egyenrangúak a szabad népekkel, hiszen a Nyugat szemében a zsarnokság létéhez szorosan hozzákötődött az elnyomottaknak a helyzetükbe történő belenyugvása, netán szolgalelkűsége. Nem mai keletű tehát az a kettős mérce, amit ma sokan érzékelünk, ami ellen jobban küzdenek a jobboldali kormányok, mint a baloldaliak – mondta. Hiszen a baloldali kormányok tagjai eleve úgy lettek a politika résztvevői, hogy annak idején elfogadták és teljesítették a Szovjetunió diktátumait, a diktátumok között elsőként az ország alattvalói helyzetét, és cserébe a szovjet hatalom támogatta őket – jelentette ki Lezsák Sándor.

Véleménye szerint a nemzetközi nagypolitika ma is megszokottan használja fel a kollaboráció lehetőségeit – függetlenül attól, hogy az ilyen politikai eszközök irányítói Moszkvából, Berlinből, Brüsszelből vagy Washingtonból mozgatják a bábuikat –, és ezt a helytartói kollaboráns szerepkört számukra megbízhatóan teljesítik az efféle tevékenységbe már bejáratott szocialisták és kozmopolita liberálisok – fogalmazott Lezsák Sándor.

Színre lép a „demokratikus ellenzék”

Hozzátette: 1990 előtt a „demokratikus ellenzék” címkéjével önmagát ruházta fel „őfelsége ellenzéke”, akiknek ezzel az öndicséretszerű névválasztással két céljuk volt: egyrészt a valódi – de egymásról mit sem tudó – ellenzéki szándékokat úgy csoportosítani, hogy azok a szándékok a választások után a volt pártállam erőit támogassák. Ennek igazolásaként a szocialisták és az SZDSZ 1994-ben kötött koalícióját nevezte meg a jobboldali politikus. A másik céljuk pedig eleve a kirekesztés, a lejáratás volt – mondta. Nem véletlenül jellemezték úgy a lakitelki találkozót a „demokratikus ellenzék” hírvivői, hogy itt egy állítólagos nacionalista és antiszemita találkozó zajlott le – érvelt a 181 résztvevővel megrendezett egykori tanácskozás házigazdája.

Lezsák Sándor kiemelte: a lakitelki találkozó eredménye volt az, hogy meghiúsította a pártállamnak a „demokratikus ellenzék” Patyomkin-szervezetei révén történő átmentését, és ennek révén gazdasági és politikai hatalma további fenntartását. Az egypártrendszer vezetőinek politikai forgatókönyvét a lakitelki találkozó nem csupán meghiúsította, hanem nagyon rövid idő alatt – gondoljunk csak a taxisblokád napjaira – színvallásra és álarca levételére kényszerítette a „demokratikus ellenzék” vezetőit – összegezte a lakitelki találkozó egyik legfontosabb eredményét Lezsák Sándor.