„Az európai identitás lényege a kölcsönös megértés, a bizalom és a párbeszéd. Az emberi életekben lévő tartalék adhat reményt a kereszténység megújítására” – mondta előadásában Hölvényi György. A mostani válság jó alkalom a kereszténységhez való kapcsolat erősítésére, „a jelenlegi állapotot a munka kezdőpontjának is felfoghatjuk” – tette hozzá. A politikus úgy véli, Európa lakói utasok, akik elfelejtették, honnan indultak, és azt sem tudják, hová tartanak, pusztán az úton levés élményét tudhatják magukénak.
A kereszténység összekötő ereje
Rétvári Bence előadásában kifejtette: ha Európa nem tud erős és vonzó értékeket felmutatni a bevándorlóknak, akkor nem tudja megőrizni kultúráját. Az államtitkár szerint Európa népeit legerősebben a kereszténységből fakadó kulturális hagyományok kötik össze.
Schmitt Pál volt köztársasági elnök emlékeztetett, hogy az alaptörvény biztosítja a keresztény értékek védelmét, majd elmondta: Magyarország Európában azon kilenc ország közé tartozik, amelyek alaptörvényükben felvállalták a kereszténységet. A volt köztársasági elnök egy uniós felmérés eredményeit ismertetve rámutatott, hogy Európa lakóinak 52 százaléka hisz Istenben, 25 százalékuk pedig valamilyen felsőbbrendű lény létezésében.
Sokéves hagyomány
Esztergomban sokéves hagyomány a Szent Tamás-hegyi kápolnában rendezett ökumenikus szertartás, amelyet előadás-sorozat követ. Az ünnepséget a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület és a Rudnay Sándor Alapítvány szervezte.
Esztergom és Canterbury a 12. század óta áll kulturális és vallástörténeti kapcsolatban. Mindkét település érseki központ. Főpapjaik, Becket Tamás és Bánfy Lukács esztergomi érsek párizsi tanulmányaikból származó személyes barátsága alapozta meg a két város jó viszonyát. Az 1170-ben mártírhalált halt Becket Tamás érsek éppúgy kiállt az egyház autonómiája mellett, mint a magyar egyház akkori feje.
Becket Tamás halála után Jób érsek prépostságot alapított Esztergomban a vértanú tiszteletére. Lékai László bíboros, aki 1976-tól haláláig, 1986-ig volt a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke az 1538-ban Esztergomba került ereklyék egy részét Canterbury érsekségének adományozta, mivel Angliában VIII. Henrik rendeletére a szent összes emlékét megsemmisítették.
