Az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedetteknek járó juttatásról szóló 2000. évi kormányrendelet módosítása szerint a juttatásra az a magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár jogosult, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy rokkant, és elítélése az 1956-os forradalommal összefüggésben semmis, vagy Magyarországon 1945. január 1. és 1953. december 31. között rendőrhatósági őrizet mellett munkatáborban fogva tartottak, illetve akit 1944. október elseje után a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak.
Ha a szabadságelvonás időtartama a három évet eléri, de az öt évet nem, akkor a juttatás havi összege 30 ezer forint, 10 évig 45 ezer forint, a fölött havi 60 ezer forint. Akire törvénysértő vagy semmissé nyilvánított ítéletben halálbüntetést szabtak ki, de azt nem hajtották végre, a tényleges szabadságvesztés vagy szabadságkorlátozás időtartamától függetlenül havi 75 ezer forint juttatásra jogosult. (Ezek az összegek 50 százalékos emelést jelentenek, a korábbi rendeletben 20 ezer, 30 ezer, 40 ezer, illetve 50 ezer forint szerepelt.)
Az áldozatok juttatásának – két lépcsőben történő – duplájára emeléséről az 1945 utáni politikai rabok és kényszermunkások három társadalmi szervezete a kommunizmus áldozatainak idei emléknapján, február 25-én kapott tájékoztatást egy megemlékezésen, amelyen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke akkor azt közölte az MTI-vel, hogy a Szovjetunióban volt magyar politikai rabok és kényszermunkások szervezete, a Szorakész, az 1945–1956 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége, valamint a Recski Szövetség budapesti rendezvényén a résztvevők tájékoztatást kaptak az említett juttatások idei 50 százalékos és jövő évi újabb 50 százalékos emeléséről, amelyről a kormány a közelmúltban hozott döntést.
