Békésebb korszak jöhet az Ab működésében

Különböző korszakai voltak az alkotmánybíráskodásnak, a mostani nem tartozik a legbékésebb időszakok közé – mondta Juhász Imre.

A szakember úgy vélte: ez összefügghet azzal, hogy tavaly januárban új alaptörvény lépett hatályba, amelyet később több helyütt korrigáltak. – Egy új alkotmány már önmagában is változásokat idéz elő – mondta az Alkotmánybíróság (Ab) holnap hivatalba lépő bírája. Hozzátette: nem hiszi, hogy a módosítások szakasza hosszú ideig tarthatna, hiszen a kodifikáció bizonyos idő után lezárul. A paragrafusok értelmezése, alkalmazása kiegyensúlyozottabb lesz, és kevéssé kavarja majd fel az érzelmeket. Juhász Imre összességében arra számít, hogy békésebb korszak következhet el az Ab működésében. Megemlítette, hogy lényeges területen bővült az Alkotmánybíróság hatásköre: tavaly január óta mód van a bírósági ítéletek emberi jogi szempontú felülvizsgálatára. – Ez az ügyfeleknek az eddiginél több garanciát ad – közölte. Az emberi jogok védelmére szakosodott jogász a hetvenedik évét betöltő Holló Andrást váltja az alkotmányvédő testületben.

– Elődjéről, Holló Andrásról hajdan azt mondták, hogy szocialista kötődésű, s emiatt nem nevezhető elfogulatlannak. Önről viszont most két jelenlegi MSZP-s képviselő, Bárándy Gergely és Simon Gábor közleményben állította: politikailag elkötelezett, múltja és kapcsolatrendszere szélsőjobboldali, hiszen ugyanúgy tagja volt a Civil Jogász Bizottságnak (CJB), mint Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás. Mit gondol erről a megjegyzésről?
– A képviselők nyilatkozata meggondolatlan, hirtelen állásfoglalás lehetett. Múlt hétfői megválasztásom előtt is így láttam ezt, s meghallgatásomkor a parlament alkotmányügyi bizottságában ezért mondtam, hogy elvárható lenne a bocsánatkérés. Máig sem tudom egyébként, hogy a politikusok miképpen írhatták le említett közlésüket. Amikor 2008 februárjában a balliberális többségű Országgyűlés kétharmados arányban – tehát részben az MSZP támogatásával – a Független Rendészeti Panasztestület tagjává választott, mindannyian tudták, hogy addig a Morvait, Gaudit és más jogvédőket is a soraiban tudó Civil Jogász Bizottságban dolgoztam. Sem akkor, sem később nem kifogásolták ezt, egészen napjainkig. A CJB – amelynek tevékenységére büszke vagyok – egyébként 2006 őszétől 2008 elejéig működött. Úgy látszik, a szélsőjobboldali kapcsolatrendszert és múltat szerintük a Civil Jogász Bizottság testesíti meg. Ez azonban minden valóságalapot nélkülöz, és én továbbra is értetlenül állok az idézett megnyilvánulások előtt. Megjegyzem, hogy a CJB 2006 novemberében, az induláskor levélben tudatta a közjogi méltóságokkal és a rendőrség vezetőivel is, hogy megkezdi munkáját. Visszajelzést egyedül Gönczöl Katalintól, a kormányhatározattal létrehozott vizsgálóbizottság vezetőjétől kaptunk: jó munkát kívánt. Szerintem a CJB és a Gönczöl-bizottság teljesítményét egyaránt értékelni kell. Elismerésnek tekinthető, hogy az Alkotmánybíróság a gyülekezési jogról szóló 2008-as határozatában mindkét bizottság jelentéséről említést tett. Azt sem hiszem, hogy panasztestületi tagságom és elnöki tisztségem váltott volna ki ellenérzést, hiszen a panasztestületnek, amelyet én képviseltem, évente két parlamenti bizottság előtt kellett számot adnia munkájáról, az Országgyűlés plénuma pedig a hároméves tevékenységünket vitatta meg. Ez ügyben az MSZP vezérszónoka is felszólalt, a törvényhozás végül ellenszavazat nélkül fogadta el a beszámolónkat. Sem itt, sem a bizottsági üléseken személyemet érintően semmilyen kritikát nem fogalmaztak meg. Kapcsolatunk végig korrekt volt.

– Az alkotmányügyi bizottság múlt heti ülésén ön felvetette: ha a támadások folytatódnak, jogorvoslatot keres. Ez meglepetésként hatott, hiszen a közszereplők érzékenysége nem lehet azonos az átlagpolgárokéval.
– Kijelentésemet Bárándy Gergely később valóban úgy interpretálta, hogy megfenyegettem a legnagyobb ellenzéki pártot, ám ez nem helytálló. Az MSZP-s ügyvéd-képviselő figyelmét csupán arra kívántam felhívni, hogy a valótlan kijelentéseknek lehetnek következményei. Jogállamban a rágalmazás nem válik elfogadottá attól, hogy valamely nagy párt politikusa hangoztatja, vagy hogy aki ellen irányul, az esetleg közszereplő. Ha az ilyen támadások folytatódnának, el kellene gondolkodnom bizonyos lépéseken, én azonban nem szeretnék háborús helyzetet fenntartani.

– Visszatérve a Civil Jogász Bizottsághoz: hogyan tekint most vissza a 2006-os rendőri fellépést követő jogvédő tevékenységére?
– Szerintem a CJB munkáját senki sem hagyhatja figyelmen kívül, aki az elkövetkező időkben mélyebben szeretné megismerni, mi történt 2006 szeptemberében és októberében. A bizottságot megalapító hét jogász azt a társadalmi igényt teljesítette, hogy hozzájáruljon az események feltárásához. A tagok különböző területekről érkeztek. Volt, akit a polgári vagy a büntetőjog, illetve a büntető eljárásjog specialistájaként tartottak számon, mások ügyvédként, jogtörténészként dolgoztak, esetleg az emberi jogok védelmére szakosodtak. A résztvevők habitusa is eltért egymástól, csak úgy, mint az érvrendszerük. Abban azonban mindannyian megegyeztek, hogy az eseményeket független szervezetként kell megvizsgálniuk. Ez teljesült, nagyon sok iratot szereztünk be és számos sértettet hallgattunk meg. Jelentésünk 2007 februárjában elkészült, ezután azt egy éven át megpróbáltuk megismertetni a széles nyilvánossággal itthon és külföldön is.

(Kulcsár Anna)

A teljes interjút a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.